A kutyáról általában
Kutyaábrázolás a magyar heraldikában III.
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Barba Rafael Péter  |  2010. október 01.

A családi címerek vizsgálata során megállapítható, hogy ezeknek csupán 26%-a tekinthető valóban magyarnak, akkor, ha az Árpádok alatt érkezett, utódaikban elmagyarosodott nemzetségeket is beszámítjuk.


A Habsburg-ház uralomra jutását követően német származásúaknak adományozott magyar nemesség, valamint az e körből honfiúsítás révén felvettek aránya 37%. A fennmaradó további 37% vegyes, szintén külhoni eredetű famíliákból tevődik össze. Magyar nemességüket ők is a Habsburgoknak köszönhetik. Mindez alátámasztja azon megállapításomat, melyre a magyar heraldikában előforduló eb ábrázolást illetően korábban utaltam.

Kutyát ábrázoló címeres anyagunk legkorábbi emlékei a már említett Képes Krónikabeli Hunt vitézt - német eredetű "vendég" - ábrázoló miniatúrán, illetve a XIII-XIV. századi főúri pecséteken (Németújvári Iván, Köcski Sándor) láthatóak. Itt kell említeni Henrik bán (Héder-nem) címeres pecsétjét, melyen a címerpajzs két oldalán futó állatalakok agárszerű felépítése erős hasonlóságot mutat a Köcski-féle pecséttel, ám hosszú farkuk megkérdőjelezi kutyavoltukat. Az eltérő források okán kérdés, hogy a már említett Iván bán elődjéről, az 1273. május 23-án még országos méltóságot viselő Németújvári Henrikről, vagy az 1309. június 4-én I. Károlyra felesküvő Kőszegi Henrik bánról van-e szó? Magam, előbbi érintettségét vélem helytállónak. Arra pedig több példát ismerünk, hogy az előbb felis-nembeli (macskaféle) állat ábrázolása később canidae-ra (kutyaféle) változik.

 

1./ Köcski Sándor pecsétje;

2./ Németújvári Iván pecsétje;

3./ Henrik bán pecsétje;

4./ Dobokai címer, XV. szd. eleje;



5./ Dobokay címer 1525-ből

Nem véletlen, hogy már ezek az első emlékek is 75%-ban nyugati származású lovagokhoz kötődnek, hiszen a címerhasználat az általuk közvetített lovagi kultúra részeként válik általánossá.

A XV. század elején találkozhatunk - tárgyunkat érintően - Erdély egyik legrégebbi családjának címerével. A Doboka vármegyének nevet adó familiából Dobokay János 1407-ben Erdély al-vajdája. Címerét a családban 1525 körül már kissé finomabb rajzzal látjuk viszont. Míg az eddig tárgyalt esetekben közelebbről meg nem határozható vadászkutyák ábrázolásaival találkozhattunk, addig az 1418-ra datálható, a Wesselényiek őseinek tekinthető Dansi és Keresztúri Csese családnak Zsigmond által Konstanzban adományozott címer heraldikai anyagunkban egyedülálló módon - a címerpajzs fölötti sisak díszeként - olyan zoomorf lényt ábrázol, mely testének első felében egy kutya fejét, törzsét és mellső lábait, hátsó felében pedig egy hal törzsét és farkát viseli. Hátából toll meredezik.

 

6./ Dansi és Keresztúri család címere;

7./ Rezegei címer;

8./ Cristani címer 1491-ből;

9./ Gogel címer;

10./ Devecseri Csoron címer 1;

Zolnay László Vadászatok a régi Magyarországon című munkájában leírja a Rezegeiek címerét. A család 1421. március 28-án, Zsigmond király Znaimban kelt, Rezegei (Reszegey) Györgynek adományozott diplomája (MOL, DL 105.686) által nemesíttetik meg. Zolnay kiemeli a címerpajzsban és az oromdíszen, szájában csontot tartó eb hasonlóságát korunk német juhászkutyájával. Sajnálatos, hogy a neves kutató figyelmét elkerülték mind a kutya- és farkasábrázolás ikonográfiájának eltérései, mind a címerleírás egyértelmű megfogalmazása. Ez a kutya ugyanis farkas!

Siebmacher's az erdélyi nemesek között említ bizonyos bajor és salzburgi gyökerekkel rendelkező, Rall-i és Hernau-i Cristani családot. Első, birodalmi címerük 1491-ből való. Ezen ágaskodó, nyelvét kiöltő, nyakörves, álló fülű - a leírás szerint - agarat láthatunk. A család későbbi, 1740-ből és 1773-ból való címerein ugyanezen eb ismétlődik. Idézett mű adatai nem adnak támpontot arra vonatkozóan, hogy nevezettek miként lettek volna a magyar (erdélyi) nemesség tagjai.

A Magyar Országos Levéltár (MOL) állományából Nyúlásziné dr. Straub Éva magyarországi címeres emlékként közli a II. Miksa császár által 1500. augusztus 13-án, Augsburgban Georg és Matthias Gogel részére kiadott diplomában foglalt birodalmi címert (DL 107.736). A címerpajzsban szép, ágaskodó kutya - az ábrázolás szabályai szerint kopó - látható, mely az oromdíszen deréktól ismétlődik. Ez esetben sem szól forrásunk arról, nyert-e magyar nemességet az érintett család?

Talányos címerfejlődés tanúi lehetünk a XVI. században a Devecseri Csoron (régi oklevelekben Chyoron) család esetében. Devecseri Csoron András és fia II. Lajos királytól 1523. május 4-én, Budán, címert és pallosjogot nyer. A szintén MOL anyagában található diplomán (DL 50.253) a címerpajzsban fekvő szarvast láthatunk, melynek hátán marját tépő farkas kapaszkodik. A Siebmacher’s és Nagy Iván által közölt címereken ugyanakkor némi elrajzolásból adódó eltéréstől eltekintve, egyértelműen vaddisznót állóra csaholó, terrierszerű kutyát látni. Ehhez képest érdekes, hogy a láthatóan legkésőbbi fejlemény, melyet szintén idézett német forrásunk közöl, ismét, de immár álló szarvast mutat, hátán canidae típusú állat áll.

 

11./ Devecseri Csoron címer 2;

12./ Devecseri Csoron címer 3;

13./ Behaim zu Haggenberg címer;

14./ Ungnad család címere.

Magyar nemességet nyer az alsó-Ausztriai eredetű Behaim zu Haggenberg család is. Előbb Habsburg Mária magyar és cseh királyné, II. Lajos özvegye, a bányavárosok kamaragrófjává teszi Bernátot mohács évében (1526), majd I. Ferdinánd király diplomát ad Pozsonyban 1563. október 31-én Györgynek. Címerük negyedelt pajzsának bal felső és jobb alsó, azaz második és harmadik negyedében jobbra, illetve balra forduló, ágaskodó, nyakörves, váltószínben ábrázolt fél agarat láthatunk. A pajzsra helyezett második sisakkorona oromdíszében ugyanezen agár jobb felé fordulva ismétlődik.

A XVI. századot lezáróan a magyar és horvát történelemből is ismerős Ungnad családot kell említenem. Ungnad Ádám 1563-ban, Ungnad I. Dávid 1593-ban nyer magyar honfiúsítást. Ungnad Kristóf 1578-1583 között horvát bán. Címerükben farkas és eb egyidejű ábrázolását láthatjuk. A negyedelt pajzs első negyedében jobbra tekintő, ágaskodó, ezüst farkas, míg a negyedik negyedben egymásnak hátat fordító, ágaskodó, nyakörves, ezüst agarak láthatóak pórázon. A címerpajzsra helyezett első sisakkoronán balra tekintő, ülő ezüst farkas, a harmadikon pedig balra tekintő, ülő, nyakörves ezüst agár pár helyezkedik el. Az agarak fajtajellegét, mint előző példánkban is, a rózsafülek hangsúlyozott, szép ábrázolása kiemeli.

 

(Folytatjuk)




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)