A kutyáról általában
Festett ebek
A Képes Krónikától Lotz Károlyig
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Hegedűs Eszter  |  2012. november 22.

Festett ebek

A kutyák már évtizedekkel ezelőtt megihlették a művészeket. Versbe, mondókába, regénybe foglalták az egyes fajtákat, az ebek különleges történeteit és nem volt ritka az sem, hogy a mára méltán elismert festőink ecsetet ragadtak, hogy vásznon örökítsék meg a régmúlt pillanatokat, melyekben kutyák szerepeltek.


A Kárpát-medencében végleg letelepedett magyarok számára az Etelköz végtelen sík sztyeppéi után valóságos Eldorádót jelentett a vadban bővelkedő hegyes-völgyes, erdős táj, nádasok, zsombékosok, mocsarak világa. A nagy vadászatokon a még csatában nem forgott legények megmutathatták ügyességüket. A vad fellelésében, kiszimatolásában, bekerítésében, a hajtásban, a megtalálásban fontos szerepet kaptak a kutyák. A történetírás szerint Árpád népének hűséges társa valószínűleg a komondor, a kuvasz, a puli és az agár volt. "A síkság vadjának réme a gyengébb szimatú, de villámgyors agár. Ez "látva" hajt, hiszen a mezőnek szeme van. A vizsla, a kopó viszont nem a szemével, hanem orrával dolgozik, szimattal vizslat. Az erdőnek ugyanis füle és számunkra már nem érzékelhető vadszaga van." - írja Zolnay László történész.

A XIV. század második felében Kálti Márk kanonok által készített, latin nyelvű magyar történeti forrás, a Bécsi Képes Krónika a magyarok történetét a hunoktól vezeti le. Bőven tartalmaz régi mondákat, értékes miniatúrái a korabeli életet ábrázolják. A miniatúra festője Hunor és Magyar szarvasvadászatát szokatlan módon örökíti meg: a két testvér pórázon vezetett kutyái mögött halad a csodaszarvas nyomában, s nem lóháton üldözi árkon-bokron át, ahogyan a legtöbb leírásból ismerjük.

A XV. századi legendás magyar uralkodó, Mátyás király könyvtárának, a Bibliotecha Corviniana-nak különleges darabja az egyházi énekeskönyv, a Graduale. Egy "E" iniciálén Dávid király gótikus palotája termében karját magasba emelve fohászkodik az égen megjelenő Úrhoz. Az egyszerű kék köntös, a padhoz támasztott hárfa, a kőpadlón fekvő kutya azt sugallja, hogy a megtört, idős király a pihenés óráit zenéléssel, imádkozással töltötte, s az elmélyülés pillanatait csak kedvencével osztotta meg.

 

Nagy magyar mesterek

Munkácsy Mihály neve hallatán a legtöbb emberben a Honfoglalás, a Siralomház, az Ásító inas képe merül fel. Az asztalosinasból lett festőfejedelem műveinek páratlanul gazdag skálája felöleli a magyar történelem eseményeitől, a szegény paraszti élet érzelmektől fűtött ábrázolásain át a gazdag párizsi szalonok fényűző nagypolgári életéig. Utóbbiakban a káprázatos környezetben megjelennek a kedvencek, a kutyák is. A festőre oly jellemző sötét tónusú képeken néha szinte alig venni észre a kedvenceket, de Az agár című vásznon a nyúlánk, karcsú állat áll a középpontban.

A századfordulós magyar festészet egyik megújítója, Rippl-Rónai József Munkácsy túlfűtött, részletező stílusához képest egyszerű eszközökkel, világító színekkel ábrázolja a hétköznapokat. Flox és Filox című olajképe a kaposvári parasztház egyszerűen berendezett szobájában pihenő édesanyját ábrázolja. Az idős asszony gondolataiba mélyedve pihen, jobbján Flox, a gyönyörű vadászkutya szendereg, balján a kedves, élénk kis jószág, Filox.

A Lotz Károly festményén szereplő ebet ma munkakutyának hívnánk. Abban az időben, a XIX. század derekán még valószínűleg "Csiba, te!" volt a titulusa. A pusztai viharban ijedten összebújó és vadul toporzékoló lovakat keményen rendben tartani igyekvő csikósok fehér segítőtársa maga is megrettenni látszik a tomboló elemektől és a villámlástól.

 



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)