Agarak
Az agarak futásáról
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
kutya.hu  |  2013. augusztus 16.

Az agarak futásáról

A legkezdetlegesebb időktől kezdve a kutya első funkciója a vadászatban való közreműködés volt - a közös konyha érdekében. A kezdeti ősvadászat a kutyától elsősorban erőt, fizikai állóképességet követelt. Az írás korábban a Kutya Szövetség lapban jelent meg, mint idézet A magyar agárvadászat története című könyvből. Írta dr. Kováts Zsolt.


A kutya munkája nem sokban különbözött a ragadozó ősök életmódjától. Lerántani és megölni a csapdába ejtett vagy a váltóján meglesett vadat.

Később, amikor a kutya mellett feltűnt egy másik háziasított állat, a ló, és az emberi kultúrával a kutyához hasonlóan elválaszthatatlanul összekapcsolódott, megváltozott a kutya vadászati funkciójának jellege. A ló - akár hadi szekér elé fogva, akár nyereg alatt - sebességet, szabadságot, kötetlenséget biztosított az embernek és megindult a hajsza a puszták, sivatagok, szavannák, sztyeppék jól futó és eddig futásban is menedéket találó lakói ellen.

A kutya pedig alkalmazkodott az ember céljaihoz, mint ahogy napjainkban is alkalmazkodik. Hosszú lábakat növesztett, erős tüdőre, kitartó szívre tett szert, hogy alkalmassá váljon az ember kívánságának teljesítésére: hajtani és elfogni a szélnél sebesebb állatok - növényevők, rágcsálók, ragadozók - népes seregét.

Az idők múlásával az ember is egyre jobban felismerte céljait. Kiválogatta a leggyorsabb, az üldözésre legrátermettebb, legszenvedélyesebb kutyákat a falkából, egymással párosított és fölnevelte kölykeiket, mert tapasztalta, hogy az utód vadásztulajdonságai és formája mindig az ősöket tekinti mintának. Az ember fölfedezte a tenyésztés lényegét: a kiválogatás megváltoztatja a fajt és ezzel a cél hamarább elérhető, mintha a természetes kiválasztódás lassúbb folyamatára bízná a kívánt átalakítást.

A hajszán alapuló vadászmód és a természetes kiválasztódást kísérő mesterséges szelekció a kutyafajból kialakított - sok más mellett - egy különös fajtát az üldözésre, a futásra és a sebességre. Az ember hozzáformálta a lóhoz, a puszták futó állataihoz és ezzel úr lett a természet sivárnak tűnő, szelek szántotta területein is. Kialakult a legkülönösebb és a többitől leginkább eltérő kutyafajta-csoport: az agár.

Az agár eredete az idők éjszakájában vész el. Pontos állomásai földeríthetetlenek annak a folyamatnak, amelyben az ősragadozó átalakult agárrá.

A kutyák között az agarak fajtacsoportja az egyik legrégibb és mint minden igazi kultúra, Keletről ered, a mesés Napkelet országaiból. Ezek azonban az ott élő lovas nomádoknak sohasem voltak mesés csodaországok, hanem sivatagos, puszta területek, ahol minden falatért élethalál harcot kellett vívni a természettel és a föld négylábú lakóival. Ebben a harcban két segítsége akadt az ember. A lóra, amin ülve száguldhatott zsákmánya után és az agárra, ami a kéz szerepében elfogadta a vadat parancsolója akarata szerint.

Az agár mindig jelentős tényező volt az emberiség életében. Észak-Afrika és Közép-Ázsia vidékein alakultak ki először ennek a csoportnak önálló és elismert fajtái.

 

Az agár mint gazdasági érték az elmúlt századokban

Talán nem volt még egy állat a múlt század második felében, amelynek olyan jó ára lett volna, mint a jó agárnak. Az agár már akkor értéknek számított, amikor még sem vizsláink, sem pásztorkutyáink nem tűntek föl sehol és értéktelen pelyvaként tenyésztek szerte e hazában.

Az agár értékével természetesen megnövekedtek az agárlopási esetek is és gyakori volt, hogy a féltékeny riválisok "merényletet" követtek el egymás kutyái ellen.

Gulácsy teszi föl a kérdést: a kutyalopás bűn-e vagy csak "wicz"? Ha vicc, akkor a rosszabbik fajtából való, mert a kutya akkoriban is pénzbe meg gondba került, éppen úgy, mint napjainkban és az ajándékkutyának már akkor sem volt becsülete, csak azoknál, akik vadásztársukat olcsó pénzen kívántak megvásárolni.

Az agártartás, ha olcsóbb is volt, mint a kopók tartása, nem kerülhetett ki a levegőből. "Aki agarat nevel, ha csak levegővel nem akarja tartani, mint itthon történik - előre biztos lehet abban, hogy a kölyökagár, mire egy éves korát betöltötte: zsír, kenyér, liszt, juhláb, orvosi szer és egyéb cikkekben legkisebb számítással 60 forintot felemészt. Ehhez az összeghez hozzá jön még a sokszor tetemes távolságra, "roppant felügyelet alatt" elküldött szuka fedeztetése. Rendszerint 4-8 napig ott tartották az agarat a kísérővel együtt. Az volt szokásban, hogy a kantulajdonos egy vagy két kölyköt kért a fedeztetésért és ha figyelembe vesszük, hogy E vidéken (Szabolcs!) jó agarunk alatt legfeljebb pár kölyköt szoktunk csak hagyni, a többi részére a községben dajkakutyát fogadunk 4-8 forintért és ehhez még minden nap ételt is hordanak le a dajka számára" - akkor az agárnevelés 1862-ben sem tűnik olcsó mulatságnak.

A kutyafajták között talán az egyetlen, amelyiket a törvény is értéknek nevez és hogy mennyire érték volt a maga korában a jó magyar agár, arra dokumentum a korabeli följegyzés. A század derekán "elismert jó fajból pár agár" 200 forint vagy négy ökör, vagy 18 darab öreg sertés vagy 300 véka tengeri. Az agár értékét a hivatalok is elismerték, mert "Rakamazon egy úri egyén per útján 200 forintot fizetett egy meglőtt agárért." Iga, hogy ugyanakkor Angliában egy pároztatás 100-300 forintba került és a törvény rendkívül szigorúan ítélkezett: "A kutyalopás vétsége hat hónapig terjedhető börtönnel és kemény munkával, vagy a kutya becsértékén felül 20 font bírsággal büntetendő. Ismételt vétség büntetése tizennyolc havi fogságra terjeszthető ki."

A nem mindig sportszerű riválisok nálunk is gyakran megtréfálták egymást, aminek persze szegény agár itta meg a levét. Sokszor a szó legszorosabb értelmében, tudniillik a vendég agárnak reggelire sózott sódart adtak, amire a szegény agár két-három icce vizet is bevedelt és futáskor csak a többi után baktatott. Előfordult, hogy melegvizes dézsába egy darab túrót dobtak a vendégkutya elé. Mivel a túró úszik a vízen, elúszik az agár nyelve elől is. Így aztán szegény, hogy elérje a túrót, kénytelen meginni az egész dézsa vizet. Volt gazságra hajló agarász, aki ellenfele kutyáját jókor reggel úgy bezabáltatta friss, meleg parasztkenyérrel, hogy később mozdulni sem tudott. "Forgónak hívták, de csak víz után forgott."

A hosszúszőrű agárral szemben a trükk az volt, hogy pertlivel jó szorosan elkötötték az agár inát, amire az "tánczlépésben" járt-kelt csak a vadászaton.

"...egy valaki Zemplénben Gulácsy Jancsárját.... kékkővel ölette meg, ezért ő lakat alatt és szem előtt etette agarait díjas futásnál"



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 

Magyar vizsla kölykök eladók 20.000 Ft/db áron. 3 szuka, 2 kan. Augusztus végi elvihetőséggel. Oltási könyv 1 oltással. Érdeklődni telefonon: +36-70/705-6243

tovább a hirdetésre »

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)