Tenyésztésről általában
Szervezett, pozitív szelekció
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Reiter László  |  2013. január 19.

Szervezett, pozitív szelekció

A szelekció a tenyésztés művészetének egyik eszközeként az ember kezében fajták, fajtaváltozatok hihetetlenül sokszínű tömegének kialakításában játszott és játszik ma is óriási szerepet. Igen, kedves Olvasó, a tenyésztés valóban művészet, bármely állat- vagy növényfajta nemesítéséről legyen is szó.


Ebben a műfajban a művész (állattenyésztő, illetve növénynemesítő) az élő anyagban próbálja megformázni elképzeléseit, álmait. Az, hogy kinek van nehezebb dolga, vajon annak-e, aki az élettelen anyagot formázza, vagy annak, aki az élőt, nem lényeges, kinek-kinek a megítélésére bízom.

Az ebtenyésztő - és szűkítsük le most a kört a használati kutyafajták tenyésztőire - művészetének alanya egyben barátja, társa is: a kutya. Egymáshoz való ragaszkodásuk kölcsönös. Éppen ezért hangozhat talán furcsán a "szelekció" kifejezés. Sokan - főként a laikusok - ez alatt bizonyos követelményszintet el nem ért kutyák likvidálását értik. A tenyésztő szemében azonban a fajtajellegnek nem megfelelő egyedek tenyésztéstől való távoltartását (negatív szelekció), illetve a tenyésztésre szántak kiválogatását (pozitív szelekció) jelenti. Ugye micsoda különbség? Hiszen azért még nem kell egy életet elpusztítani, mert az élőlény nem felel meg valamilyen általunk kitűzött célnak. Az ilyen kutyát el lehet ajándékozni, vagy mérsékelt áron eladni, őt szerető embernek házőrzésre, vagy egyszerűen "csak" családi kedvencnek. És ha a nagyon óvatos tenyésztő mindenképpen biztosítékot szeretne arra, hogy az általa alkalmatlannak ítélt egyed soha ne kerülhessen be a tenyésztés "véráramába", legfeljebb ivartalaníttatja az állatot.

Szelektálni azonban pozitív módon is feltétlenül szükséges, hiszen ez a fejlődés talán leghatékonyabb mozgatórugója. Ez alatt azt értjük, hogy a tenyésztésre alkalmasnak ítélt egyedeket kiválogatjuk, és minél inkább kívánatosnak tartjuk ezeket az állomány javítására, annál inkább favorizáljuk. Utódaikat pedig - amennyiben a szülők a tenyésztési szűrőrendszer valamennyi fokán sikeresen átjutottak - valamilyen feltűnő módon (például színes származási lappal) megkülönböztetjük a populáció többi részétől, amely nem feltétlenül "selejt" kutyákból áll, ám tulajdonosaik nem fordítottak elegendő gondot tulajdonságaik hiteles körülmények között történő felmérésére.

Mi a tenyész kiválasztás szervezett szintre való emelését tartjuk leginkább célravezető eszköznek magyarországi viszonylatban. És mivel igen nagy jelentőségű kérdésről van szó, további számainkban is szükség szerint vissza-visszatérünk majd e témára.

Természetesen a pozitív kiválogatás mellett elengedhetetlenül szükséges elvégeznünk a negatív szelekciót is, hiszen e nélkül munkánk kárba vész, és az állomány örökletes anyagában lényeges javulás nem várható.

Nagyon nehéz feladata ez ma a Magyarországon használati kutyákat tenyésztőknek és tenyésztésirányítóknak. első alkalommal a német juhászkutya anyaországi tenyésztői bizonyították az úgynevezett elit-populáció kialakításának szükségességét. Hazánkban az MNJK megalakulását követően néhány éven belül vezette be ezt a köztudatba. A használati fajtákat tenyésztők többsége azonban ma is neheztel ezért, ugyanis állományszintű kiválogatást (akár pozitív, akár negatív), végrehajtani csak a tenyészrendezvényeken bemutatott egyedek között lehet. És ez bizony macerás dolog.

A legnagyobb problémát a tenyészrendezvényeken be nem mutatott nem csekély hányad jelenti. Ezt a nagy genetikai bázist a kontraszelekció veszélye nélkül nem lehet egyetlen meggondolatlan tollvonással kizárni, leírni örökre.

Az a nagy kérdés - ha nem éppen a legnagyobb a jelenlegi körülmények között -, hogy mi legyen az állomány ezen részével. Kritikátlan bevonásuk a tenyésztésbe legalább akkora veszélyek hordozója, mint valamennyiük egy kalap alatti kizárása. Heves viták zajlanak a tenyésztők köreiben a mai napig, s az indulatok időről időre felcsapnak, majd csillapodnak, hogy azután újra a tetőpontra hághassanak.

Különböző irányzatok ütköznek, például olyanok, amelyek a kizárás retorziójával sújtanának minden egyedet amelyek nem teljesítik az előírt feltételek minden pontját. Más irányzatok alacsonyabb osztályba sorolással engednék ezeket tenyésztésbe.

Mivel ma még Magyarországon például a német juhászkutya vonatkozásában, amely fajtánál immáron csaknem másfél évtizede alkalmazzuk a szóban forgó tenyésztési szisztémát, az elitállományba kerülő kutyák aránya igen csekély a sajátos honi kinológiai viszonyoknak is köszönhetően, sok értékes genetikai anyag, tulajdonság menne veszendőbe, ha nem tennénk bizonyos engedményeket. Más fajtáknál pedig ma még nincs is értelme elitállományról beszélni... A jelenleg alkalmazott szervezett szelekciós módszerekkel - amelyekről, mint annyi mindenről bebizonyosodott, hogy nem tökéletesek - igen körültekintően kell bánni, hogy ne eredményezzen kontraszelekciót és a magyarországi genetikai bázis nem kívánatos beszűkülését. Vagyis nehogy ellenkező hatást érjünk el vele, mint amire hivatott lenne ez a szisztéma.

A használati fajták közül az őrző-védő kutyák használhatóságát leginkább a körungok (speciális tenyészszemlék) hivatottak leginkább állományszinten ellenőrizni. A vadászkutyák, kotorékebek, juhászkutyák stb. vonatkozásában is léteznek olyan képességfelmérő vizsgák, tenyészszemlék, amelyeken ellenőrizhetőek bizonyos lényeges adottságok, azonban ezek szervezett, szisztematikus bevezetése nem kellőképpen megoldott. Pedig ezek bár nem elégségesek, de feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy minél több kiváló tulajdonságú kutyaálljon rendelkezésre az adott állomány generációról generációra történő javításához, és így tarthatók távol talán a leghatékonyabban a nemkívánatos egyedek is.

Ma még hazánkban nagy kérdés, hogyan lehet rávenni a tenyésztőket arra, hogy az összes előírt szempont szerint megmérettessék leendő tenyészkutyáikat. Meglátásom szerint ma nálunk a tenyésztők érdekeltté tételével enyhíthető leginkább a probléma, amelyről nagyon sok szó fog még esni a jövőben.

Egy-egy követelményszint elérésének számonkérése csak akkor nyújt kellően megbízható információt a tenyésztés számára, ha az ilyen irányú felmérés állományszintű. A teljes populáció hiánytalan felmérése azonban irreális elképzelés. Ezt sehol a világon, még a standardokat meghatározó országokban sem tudták elérni egyetlen fajta esetében sem. Ezért szükséges kialakítani a szóban forgó, úgynevezett elitállományt, amelynek feltűnő megkülönböztetése kellő húzóerőt kell, hogy jelentsen azon tenyésztők számára, akik mindeddig a kényelmesebb megoldást választván nem mérettették meg kutyáikat az előírt szempontok szerint. Ez viheti előre a tenyésztés ügyét, hiszen az elitállomány nem egyéb, mint a meglévő teljes populáción belül az az ellenőrzött réteg, amely sikerrel teljesítette valamennyi tenyésztési követelményt. Kialakítása óriási előrelépést jelenthet, ezt jól láthatjuk más országok példájából. Többek között azért, mert a piac versenyhelyzetet teremt a ringeken kívül is. Mindenki, aki ráfizetés nélkül szeretne tenyészteni, törekedni fog arra, hogy kutyáit az elit állományba juttassa. Ehhez azonban szükségesek a teljesítményvizsgák, körungok és az adott fajtát leginkább sújtó örökletes betegségekre való szűrés stb., vagyis azok a tényezők, amelyek a használati alkalmasságot igazolják.

A populációnak ezt a részét az elitállományba kerülés feltételei ideális esetben hatékonyan védeni fogják az ellenőrizetlenül szaporított egyedektől. S mit értünk ideális eset alatt? Nos, ez már egy külön fejezetet érdemlő téma, amelyre hamarosan visszatérünk.



nyitókép: archiv
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)