A fajtatenyésztés története
Ugató kommandó I.
Hadikutyák
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Veress István  |  2013. március 11.

Ugató kommandó I.

Az oldalunkon az utóbbi időben több olyan írás is megjelent, amely a kutyák történelemben betöltött szerepét mutatják be. Ez a cikk is azt taglalja három részben, hogy az írásos történelem hajnala óta miként maradtak fenn dokumentumok arról, hogyan szolgáltak a kutyák a háborúkban?




Már Homérosz is megemlíti, hogy ebeket használtak futárszolgálatra. Az üzeneteket a nyakörvükre erősítették, és visszaküldték őket a főhadiszállásra.

A kutya: operatív fegyver

Egy pergamoni fríz, melyet Kr.e. 280-ban faragtak, hatalmas termetű, nagy fejű, erős és rövid pofájú, hegyes fülű asszír kutyákat ábrázol támadás közben. Hérodotosz, az ókor egyik legnagyobb történésze egy csata ábrázolása során ezt írja: "Ember ember ellen, ló ló ellen, kutya kutya ellen harcolt." A sumér, babilóniai és föníciai kultúrákban a leletek tanúbizonysága szerint ugyancsak mindenütt találkozhatunk hatalmas harci kutyákkal. A hadjáratok idején operatív fegyverként használták őket.

A hadikutyák annak idején a görög és asszír seregek előtt jártak, részben azért, hogy őket érje az első nyílzápor, részben pedig azért, hogy földerítsék az ellenség hadállásait. A harci kutyák nyakörvét úgy alakították ki, hogy különböző szögben éles kések és hegyes tüskék álltak ki belőle. Amikor ezeket az négylábú "kommandósokat" az ellenséges lovasság közé irányították, iszonyú vérengzést végeztek emberek és lovak között egyaránt, s óriási rémületet keltettek. Egy másik harci taktika a következő volt: a kutya gazdája haladt elöl, az ebet pedig egy rabszolga vezette utána, s ha a harcos ellenfélre lelt, elengedte a dühtől szinte őrjöngő állatot, hogy ura segítségére siethessen. A küzdelem kimenetelét, ugyebár, szükségtelen ecsetelni...

 

Hűség mindhalálig!

Ezek a félelmetes ebek tehát haláláig (sőt még azon is túl!) védelmezték gazdájukat. Aelias, görög történetíró, a Krisztus utáni III. század elején a következőkről számol be: "Amikor Dareosz (Dárius), az utolsó perzsa király a Nagy Sándorral vívott csatában elesett, valamennyi katonája elmenekült, csupán az általa fölnevelt eb tartott fölötte gyászt....

Korinthosz a kutyáknak köszönhette megmenekülését. A város bástyáit a katonákon kívül 50 kutya őrizte. Egy éjszaka az alvó őrséget az ellenség egy szálig lekaszabolta. A kutyák hősiesen védekeztek, de egy kivételével valamennyi elpusztult. Az életben maradt Soter nevű kutya a városba rohant, ahol ugatásával mindenkit felriasztott, így a harcosok felkészülhettek a védelemre és az ellenség visszaverésére. Sotert ezüst nyakörvvel tüntették ki, amelyen a következő felirat állt: "Korinthosz védője és megmentője".

Alexandriában II. Ptolemaiosz fáraó 2000 harci kutyával megerősített hadsereg élén tartott fölvonulást. A félelmetes ebeket, melyeket a kortársak "szamár nagyságúnak és oroszlán vadságúnak" írtak le, egyenként egy csomó katonának kellett fölvezetni és kordában tartani. A kutyákat vaszszögekkel kivert ezüst nyakörvek "ékesítették".

Ezek az ebek a hajózó föníciaiak révén számtalan országban elterjedtek. Angliába például valószínűleg már több évszázaddal Krisztus születése előtt eljutottak. Távol-keleti útja után Marco Polo például óriási kennelekről tesz említést, ahol Kubla Kán több mint 5000(!) masztiff típusú harci kutyát tartott.

 

Hasfelmetsző eb

Kolumbusz Kristóf, később pedig a spanyol hódítók is "jó hasznát" vették a kutyáknak. A korabeli krónikák olyan kutyákról írnak, melyeket arra tanítottak be, hogy föltépjék az indiánok hasát! Megemlítik, hogy akadt olyan eb, mely egyetlen óra leforgása alatt száz indián gyomrát volt képes kiharapni. Másutt azt olvashatjuk, hogy amikor Kolumbusz partot ért a jamaicai Montego-öbölnél, "...az egyik kutya, melyet elengedtek a hajóról, elkezdte űzni őket (az indiánokat) és nagy kárt tett bennük, mivel egy kutya az indiánok ellen tíz férfival ér fel." Azt is hozzáteszi a krónikás, hogy "Vad kutyáikat emberhússal táplálták (mármint a spanyol katonák), így szoktatták hozzá, hogy azok embereket tépjenek darabokra, és felfalják őket. Mindenhova magukkal viszik ezeket a kutyákat, s barbár módon legyilkolják a szerencsétlen indiánokat, hogy etessék a kegyetlen korcsokat."

Hogy mennyire rettegtek az indiánok e kutyáktól, azt megtudhatjuk Joaquin Acosta ezredestől, aki a spanyolok Bogota elleni előrenyomulását írja le: "Bár a völgyben lakó törzsek tanúsítottak némi ellenállást, a lovak (ti. a lovasság) azonban hamarosan letörték és visszavonulásra kényszerítették őket. Olyan rettegésben tartották az indiánokat, hogy egy éjszaka, mikor a spanyolok letáboroztak egy kis falu közelében... két vagy három ló elszabadult, s vad vágtában, ágaskodva és nyerítve végigszáguldott a völgyön, ez már maga elég volt ahhoz, hogy szétszórja az indiánokat, akik azt hitték, hogy a lovak is olyan kegyetlenek, mint a vérebek. Nyilván úgy okoskodtak, ha a kutyák ekkora fejetlenséget tudnak okozni soraikban, mennyivel rettenetesebbek lehetnek ezek a jóval nagyobb állatok."

A középkorban a korszerűbb hadvezetés nyomán a harci kutyák világa - legalábbis átmenetileg - letűnt, az ilyen ebek "munkanélküliek" lettek. Ám újabb feladatokhoz is képesnek bizonyultak felnőni: a molosszus komoly, értékes létesítmények őrzője lett. A "bandog" és az "acathena" szavak arra a tényre utalnak, hogy a masztiffot nappalra megkötötték, láncon tartották, éjszaka viszont szabadon mozoghatott, hogy a tolvajoktól, behatolóktól védje a jószágot és a házat. Mellesleg hajdanában azt hitték, hogy ezek a rettenetes ebek medvékkel és farkasokkal való keresztezésből származnak. Nem csoda, hogy az Alvilág, a Hádesz kapuját őrző Cerberust molosszusként ábrázolták az ókori görögök.

Majd' százhúsz esztendeje - 1884-ben - a kutyák katonai szolgálata nem csupán újraéledt, de "reguláris" lett: a császári német hadsereg, eleinte próbaképpen, néhány ebet hivatalos állományba vett. A hadikutyák hamarosan megjelentek az Osztrák-Magyar Monarchia, Olaszország, a cári Oroszország és Franciaország katonai egységeiben is. Kialakult a "harci kutya" modern fogalma.

 

(Folytatjuk)

 

Három holló

A holtig hű hadikutyáknak állít emléket egy régi angol dal is, melynek címe: Three Ravens (Három holló). A szomorú énekben szereplő három koromfekete madár ül hajnalban egy fa tetején, és várakozik a gazdag lakoma reményében, a fa alatt ugyanis egy csatában elesett lovag holtteste fekszik. Ám a hollók nem jutnak hozzá az áhított reggelihez, ugyanis a holttest mellett a lovag kutyája őrködik, fölötte pedig vadászsólyma köröz, s távoltartják a dögevőket, míg végül megérkezik a lovag kedvese, hogy eltemesse és elsirassa vőlegényét.

M. Á.

 



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 

Magyar vizsla kölykök eladók 20.000 Ft/db áron. 3 szuka, 2 kan. Augusztus végi elvihetőséggel. Oltási könyv 1 oltással. Érdeklődni telefonon: +36-70/705-6243

tovább a hirdetésre »

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)