Társunk a kutya
Jámbor kutya?
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Mirtse Áron  |  2013. július 20.

Jámbor kutya?

"Jámbor kutya" - öreg barátom, Szárhegyaljai Hasszán Brenner hányszor megkapta ezt a minősítést! A berni pásztorkutyának annyira bizalomgerjesztő az ábrázata, hogy csaknem minden szembejövő úgy vélte: ez a jószág a légynek sem tudna ártani.


Ha a nyugalom, a jóindulat szobrát kellett volna megmintázni, derék kutyám bátran állhatott volna modellt hozzá. Nem tudta kihozni a sodrából semmi: kiabálhatott a fülébe száz gyerek, szólhatott dübörgő zene, kapkodhattak a lába után ugató méregzsákok - ő minden körülmények között megőrizte higgadtságát. De ha valaki felemelte a hangját, fenyegetően kiabálni kezdett, érces hangon adta tudtára, hogy "eddig, és ne tovább", és amikor (életünkben egyszer) valódi támadással kellett szembenéznünk, Hasszán egyetlen ugrással fegyverezte le a támadót, satuként zárva össze fogait az ellenség féltéglát emelő karján - aki akkor látta volna, mindenre gondol, csak jámbor ebre nem.

A méltóságteljes, szelíd, de mindig tartózkodó bernit habókos boxerünk, Szentendrei Negró Kimber követte - csupaszív izomkolosszus, aki ma, kilenc évesen is bármikor, bárkivel minden játékra kész. Még a négylábú vetélytársakkal szemben is türelmes, amíg bele nem harapnak, kétlábú pedig szinte nem tud olyat tenni, amivel megharagítaná. Rá sokkal inkább illene a "jámbor" jelző, mégis kevesebb bizalmat tanúsít iránta a külvilág. Ha valakivel heves szóváltásba keveredem (mi tagadás, olykor megesik, s persze főként kutyaügyben), ő nem tör ki harsány csatakiáltásban, hanem békésen áll, és érdeklődve néz (nevetségessé téve a veszekedés alapját képező koholt vádakat). Ám amikor valaki megpróbált átmászni a szomszéd kerítésen, belőle is kitört a szunnyadó házőrző - úgy látszik, azért még az ő jámborságának is megvan a határa.

De mennyire várható el egyáltalán egy kutyától, hogy jámbor legyen? És mit is jelent valójában az, hogy "jámbor"? Jámbor az, akinek fát lehet vágni a hátán? Aki akkor sem védekezik, ha az életére törnek - vagy a gazdája életére? Hát kutya volna az ilyen? Lélekmelengető, szívdobogtató, példaadó kutyatörténeteket olvasva nem ilyen ebekről olvashatunk, hanem olyanokról, mint amilyen társakkal én is büszkélkedhetem: higgadt, jóindulatú, vidám és méltóságteljes állatokról, akiknek azonban helyén a szíve és működnek az ösztönei; akik a bajban tudják a dolgukat, és veszedelmes, kemény ellenfélként küzdenek, ha kell. Ezt várta el a kutyától az ember évezredeken át - s ha nem ezt kapta volna, aligha maradt volna fenn a mai napig a szövetség kettejük között.

A cél tehát nem a jámborság, hanem a jóindulatú, kiegyensúlyozott, magabiztos kutya - ez azonban csak azáltal érhető el, ha úgy kezeljük, mint a gyereket. Ahogy a gyerek lelkét károsítja az agresszió látványa, átélése, úgy a kölyökkutyát sem kell és nem szabad bizalmatlanságra nevelni. Nem harcra született, hanem játékra és barátságra, akárcsak mi, emberek. Nőjön fel úgy, hogy bizalom és barátságos légkör vegye körül, ismerkedjen meg a világgal, emberekkel és állatokkal egyaránt, tanuljon meg együtt élni velük. Nekünk arról kell gondoskodnunk, hogy ne legyen benne félelem. Ne ellenségnek tekintse az élőlényeket, hiszen döntő többségükben nem azok. Ne várjunk tőle haragos morgást, lépten-nyomon csattogó fogakat. Legyen jámbor, ameddig csak lehet - és ha a sors egyszer mégiscsak úgy hozná, tudni fogja a dolgát.


Mirtse Áron

 

Eric Knight: Lassie hazatér

"Két ellentétes erő küzdött Lassie-ben. Az egyik azt parancsolta, hogy óvakodjék az emberek közelségétől, a másik, hogy védje meg otthonát, mert a lakókocsi és a tábortűz félig-meddig az otthonává lett már. A kettő közül a második győzött, mert ez volt az ősi parancs, mely apáiban is élt már, sok nemzedéken át. Az emberektől való félelme később született, életének e legutolsó hónapjaiban. Az ősi erő volt a hatalmasabb.

Lassie még sohasem támadott meg embert, és nem is volt harcias természetű, de mihelyt elszánta magát, nem késlekedett, és nem habozott tovább. Fenyegető ugatással, mely nagyon mélyről tört fel belőle, sörényét felborzolva leszáguldott a lejtőn.

Az emberek a visszatérő Lassie-ből csak annyit vettek észre, hogy egy szőrös gombolyag repül át, akár a villám, a tűz fölött. Süvítve jött, egyenesen Buckles mellének csapódva, akkora erővel, hogy a nagy darab embert a földhöz vágta. De Lassie nem érte be ennyivel. Eltűnt a tűz fényköréből, beugrott a bozótba, s aztán a másik oldalról tért vissza. Snickersre vetette magát, akit Rowlie még mindig fogva tartott. Ahogy elrohant mellette, Lassie felhasította a lába szárát.

A lendület erejétől fogai mélyen a haramia húsába hatoltak, és az erdőt felverte Snickers jajgatása."

Fekete István: Bogáncs

"Az öreg Iharos pár pillanattal előbb ébredt fel, ámbár jobb lett volna, ha nem ébred fel. A Pali nevezetű látogató párnát csapott az arcába, és ráfeküdt, az öreg mester pedig ijedtében és kínjában belerúgott az ágydeszkába.

- Tartsd, mindjárt megvagyok!

Iharos mester fuldoklott és kapálódzott, aztán csendesedett.

- Mindjárt - tömködte a hosszú ember a zsebeit -, mindjárt, a lámpát aztán fújd el. Hát ez? - hördült fel ijedt pillantással, mert Bogáncs szaladt be az ajtórésen, mint egy kis darab sötétség, s a kutya egy pillanat alatt felmérte a szobát, a mozdulatokat és a szagokat, aztán hörögve belemart a hórihorgas ember lábába.

A másik villámgyorsan otthagyta a mozdulatlan öreget, felkapta az ágy mellé támasztott botot, és - ütött.

Bogáncs pedig fekve maradt a földön."

 

Jack London: A vadon szava

"Még ugyanabban az évben Circle Cityben kiderült, hogy Pete-nek jó oka volt az aggodalomra. ťFeketeŤ Burton, egy rosszindulatú, verekedős ember, belekötött egy zöldfülűbe a kocsmában, és Thornton békéltetően közbelépett. Buck, mint szokta, a sarokban feküdt, feje a mancsán, és feszülten leste gazdája minden mozdulatát. Burton előrelendítette az öklét, vállból, egyenesen, figyelmeztetés nélkül. Thornton megpördült a tengelye körül, s csak azért nem bukott fel, mert sikerült elkapnia a söntés korlátját.

Amit a vendégek hallottak, nem volt se ugatás, se vonítás, inkább bömbölésnek lehetett volna nevezni, s látták, hogy Buck teste felpattan a padlóról, és a levegőn át Burton torka felé röpül. Burton ösztönösen maga elé kapta a karját, így megmentette az életét, de hanyatt esett, és Buck is rázuhant..."



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)