Társunk a kutya
A kutya és a négy őselem I.
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Mirtse Áron  |  2013. október 12.

A kutya és a négy őselem I.

Ha van tiszta víz, termékeny föld, meleget adó tűz és éltető levegő, akkor nagy baj már nem lehet. De vajon mit jelent a kutya számára e négy őselem? Nézzük csak, hogyan boldogul a négy elemmel az a hűséges négylábú, aki azért szegődött mellénk annak idején kísérőnkül, hogy az életünket teljesebbé tegye!


 

LEVEGŐ

Levegő: színtelen, szagtalan gázkeverék - így tanultuk az iskolában. Nem látszik, és általában nem is érezhető, hiszen közegellenállása alig van. Szinte csak onnan tudunk a létezéséről, hogy nélküle nem élhetünk. Minden pillanatban beszívjuk és kileheljük, ezerféleképpen szennyezzük, kényszeredetten ásítozunk, ha már nagyon elhasználtuk, és nagyokat szippantunk belőle, amikor metszően hideg téli estéken elindulunk kutyát sétáltatni...

A kutya és a levegő - mit is lehet róluk elmondani? Milyen viszonya lehet a levegővel egy olyan élőlénynek, aki repülni, úszni a levegőben nem képes, "csupán csak" lélegzik belőle? Persze, létezik néhány különlegesen kiképzett eb, akik ejtőernyővel ugranak ki a magasan szálló repülőgépből, hogy földet érve kacifántos megbízatásoknak tegyenek eleget - de ez csupán parányi töredéke a kutyatársadalomnak. A többiek számára a levegő éppolyan magától értetődő, de egyben elérhetetlen és megfoghatatlan dolog, mint az emberek többsége számára. Látszólag nem sok közük lehet egymáshoz.

Emlékek a szélben

Pedig dehogynem! A friss levegő, a szél járása a kutyákat sem hagyja hidegen. "Hasszános idő van" - szoktuk mondani ma is, néhai berni pásztorkutyámra, Szárhegyaljai Hasszán Brennerre emlékezve, ha tavasszal vagy ősszel a hirtelen feltámadt szél kifújja szemünkből az álmatag restséget, és borzolja a hajunkat, már akinek még maradt mit borzolni. Öreg barátom ilyenkor fejét felszegve, szemét hunyorítva, kackiás léptekkel fúrta bele magát a Kiscelli-kastély északi oldalán süvítő szembeszélbe, szemlátomást élvezve, amint az áramló levegő fésüli, lobogtatja mellkasán a fehér fürtöket.

Jön a vihar!

Persze nem mindig élvezte így a szelet. A család még mit sem tudott a közelgő időváltozásról, amikor a pásztorkutya kifinomult érzékei, ösztönei már működésbe léptek: nyugtalanul jött-ment a lakásban, nem találta a helyét, s ha gondterhelt ábrázattal az ágyra feküdt, ami egyébként nem volt szokása, szemernyi kétségünk sem maradhatott afelől, hogy a szélvihar rövidesen tomboló dühvel fogja ostromolni az ablakokat. Magunk is meggyőződhettünk tehát a nyájőrző kutyák időjósló-képességéről, s elképzelhettük ilyenkor, amint a kutyák nyugtalanságát látva a pásztorok a legelőn összeterelik, biztos helyre menekítik a vihar elől a jószágot.

Mi van a levegőben?

A mai ebek nagy része a vihart a lakás biztonságából nézi és hallgatja - az is igaz viszont, hogy tiszta levegővel jóval ritkábban találkoznak, mint rideg körülmények közt élő társaik. Némelyikük talán sose. Róják a nagyvárosi utcákat, naponta háromszor-négyszer, időnként nagyokat fújva-prüszkölve, amikor egy-egy autó a szokottnál is közelebbről okádja a képükbe mérgező füstjét. Ugyanazt lélegzik be, mint mi, emberek - pontosabban azt, amit a kicsi gyerekek, hiszen a kutya orra nagyjából egy magasságban van a totyogó vagy babakocsiban ülő kisgyermekével, s ez alig van magasabban, mint a járművek kipufogója. Különös, de mégsem jutott eszébe még senkinek, hogy kórboncnoki vizsgálatnak vesse alá a nagyvárosokban elpusztult kutyák tüdejét - pedig valószínűleg érdekes adatokhoz jutnánk általa arról, hogy mi vár ránk és gyermekeinkre, ha nem fékezzük sürgősen a levegőszennyezést...

Légiszimat után

A kutya számára talán mindezeknél fontosabb azonban, hogy a levegő üzeneteket hoz: olyan üzeneteket, amelyeket mi, tökéletlen szaglású emberek csak sejdíteni tudunk. Hiszen nekünk is összefut a nyál a szánkban, ha a szomszéd kertjéből bográcsgulyás illata száll felénk, sőt az érzékenyebb orrúak márciusi estéken a tavasz illatát is felfedezik a lengedező szélben, de mi ez ahhoz képest, ahogy kutyáink olvasnak, válogatnak a levegő hordta szagok között!

A legnagyobb mesterek ebben minden kétséget kizáróan a vadászebek. Micsoda fenséges látvány a pointer, amint a nyílt mezőn haladva, lábát a levegőben felejtve, lépés közben szoborrá merevedik, s az orrát égnek emelve, a szélnek fordítva, táguló cimpákkal, szinte lehunyt szemmel osztályozza a szimatokat!

Egy levegőt szívni

A levegő tehát lehet jóbarát, de lehet ellenség is: például akkor, amikor huzat a neve. A hideget ugyanis a kutyák nagy része jól tűri, de a huzattal hadilábon állnak - és ezzel nincsenek is egyedül. A vadonélő állatok mindegyike úgy választ vagy épít hajlékot, hogy a bejárata dél felé nézzen, s kerüli az olyan odút, amelynek szája az uralkodó széliránnyal szembe tekint. Hány kutyaház marad üresen, csak azért, mert rossz a tájolása, ajtaján bedudál a szél, s az eb szívesebben választja a hideg, de szélvédett teraszt! S persze a lakásban is ott érzi jól magát a kutya, ahol védve van a "cúgtól". Ámbár az is igaz, hogy a hű barát számára a jó szél mindig az, amelyik a gazda szagát hozza: mindegy, hogy kinn a pusztán, az erdőn, az utcán vagy a szobában - a lényeg az, hogy egy levegőt szívjon velünk!

Légi kutyák

Légi, jobban mondva repülőkutyák is léteznek, igaz, hogy ebeinkhez nem sok közük van. A denevérek közé sorolandók, s közöttük is a legnagyobbak tartoznak ide: némelyikük szárnyfesztávolsága meghaladja a másfél métert, s testük csaknem macska (na jó, mondjuk hogy kicsinyke kutya) nagyságú. A Föld trópusi táján élnek, s mindenekelőtt gyümölcsökkel táplálkoznak. Fontos szerepük van számos növény magjainak terjesztésében. A nálunk honos denevérekkel szemben nem éjjel, hanem döntőrészt nappal járnak táplálék után, fákon csüngve alszanak, mint megannyi összecsukott esernyő, s az ultrahangokkal való tájékozódást, mely a kistestű, éjszakai denevéreket az utóbbi évtizedekben oly híressé tette (egyetlen nemzetség kivételével), nem ismerik. A "kutya" nevet fejük formájának köszönhetik, mely valóban kutyára emlékeztet - bár némelyik fajukat az angol nyelvben repülőrókaként is emlegetik.



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)