Tenyésztésről általában
Kölyöknevelés X.
Penny
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Reiter László  |  2010. szeptember 20.

Néhány gondolat erejéig térjünk még vissza a behívási gyakorlatra! Az előző számban leírtam, hogyan értem el Pennynél azt, hogy első szóra rohanjon hozzám.


Na igen, csakhogy ezzel a labdás módszerrel "mindössze" annyi a gond, hogy a kutya zavaró körülményektől mentes helyen lelkesen fog ugyan a hívó szóra gazdájához száguldani, ám ha egy újabb nyúl, macska vagy éppen a szomszéd tyúkja tűnik fel a láthatáron, a kislabda vagy a jutalomfalat - mint motivációs eszköz - ígérete el fog törpülni a mellett a móka mellett, amit egy valódi zsákmány megszerzésének lehetősége jelent.

Márpedig a behívás sem öncélú gyakorlat, azt kutyánknak minden körülmények között teljesítenie kell, hiszen adott esetben akár az életét mentheti meg. Gondoljunk csak bele, milyen következménye lehet annak, ha a napi séta során egy másik kutya vagy éppen macska bukkan föl egy forgalmas úttest túloldalán... Ilyenkor a csak kislabdával tanított kutya vajon játékszerét fogja választani vagy a cirmost? Vajon mi lehet a megoldás, hogyan érhető el a feltétlen engedelmesség?

A pozitív megerősítéssel tanult gyakorlatokat követnie kell az úgynevezett negatív megerősítésnek. Mit értünk ez alatt? Le merjem vajon írni? Hiszen a kiképzés "álszentjei" biztosan megköveznek érte, holott az őrző-védő kiképzésben ők is alkalmazzák, bár többnyire le- és megtagadják e módszert: kényszerítés. Alkalmazzák, mert határozott karakterű, kemény kutyáknál bizonyos gyakorlatok megbízható kivitelezése másként nem megy. Mégis, amikor ilyesmi szóba kerül, immáron évtizedek óta, talán éppen ők azok, akik a legharsányabban tiltakoznak ellene! Vajon miért? Megfejteni máig sem tudtam... Az "érzékeny lelkű" kezdő kiképzőpalántákat talán még megértem, bár nekik nem is ajánlható e módszerek szakmai felügyelet nélküli alkalmazása.

A kényszerítéshez pedig olykor kényszerítő eszköz használata szükséges, amilyen például a szöges nyakörv is. Tehát amikor a kutya számunkra nem kívánt cselekmény végrehajtására készül, azt egy számára kellemetlen - kényszerítő - eszközzel megakadályozzuk. A szöges nyakörv - mint a legismertebb ilyen kellék - használatával vigyázzunk! Lágy természetű kutyákra fölösleges rátenni. Azoknak elegendő egy normál nyakörvvel való rántás is a megfelelő pillanatban, bár jó érzékkel megáldott kiképző az ő esetükben is eredményesen alkalmazza ezt a látszatra drasztikusnak tűnő módszert. Kemény, stabil idegrendszerű, nagy zsákmányszerző ösztönnel rendelkező, dominanciára törő egyedeknél azonban - természetesen helyesen használva - ez az eszköz nélkülözhetetlen a kiképzés bizonyos szakaszaiban, még ha manapság valamiféle álszenteskedés miatt divatos dolog is berzenkedni ellene.

Azt hiszem, itt az ideje ezzel kapcsolatban is tiszta vizet önteni a pohárba. A kezdő kutyásoknak szintén meg kell tudniuk, hogy a szöges nyakörv nem kínzószerszám, hanem olyan eszköz, amelyet ha - kiegészítésként - helyesen használunk, összességében sokkal kevesebb kellemetlenség árán és összehasonlíthatatlanul pontosabban taníthatjuk meg bizonyos dolgokra kedvencünket, mint bármilyen egyéb módon, tehát ilyen szemszögből nézve még kímélő technikáknak is nevezhetnénk a szakszerűen (!) alkalmazott kényszerítéses megoldásokat! Örülni természetesen nem fog neki, azonban ebben a speciális esetben nem is az örömszerzés a cél! A szöges nyakörv, amely egyébként letompított szegecsekkel van ellátva, nem okoz neki különösebb fájdalmat, inkább kellemetlen, mint fájdalmas. Egyszer valaki azt kérdezte, honnan tudom ezt, ha magamon még nem próbáltam ki. Hát csak onnan, hogy amennyiben nem szakszerűen alkalmazza valaki, annak a kutyája úgy hozzászokik, hogy befordított szögessel vidáman húzza a kerékpárt akár kilométereken át!

Nos, hogyan használhatjuk a behívás gyakorlatánál? Penny esetében a következőképpen jártam el: Miután már a labdás módszerrel remekül megy a dolog, hosszú pórázra vettem őt. (Erre a célra egy egyszerű szárítókötél is megfelel, amelynek hossza legalább 20-25 méter. Persze kesztyű használata ilyen esetekben nem árt, hiszen komoly horzsolás lehet a következménye, ha a kutya hirtelen nekilódul.) A befordított szöges nyakörvet föltettem rá, rácsatoltam a hosszú pórázt, hagytam eltávolodni annak teljes hosszában, vigyázva azonban arra, hogy a póráz ne feszüljön meg, majd először a már megszokott labdás módszerrel hívtam be a felszerelt kutyát. Aztán újra engedtem bóklászni, szimatolni. Ekkor az egyik kutyás barátom, aki szintén kihozta kedvencét, kérésemre azzal együtt, futva elkezdett távolodni tőlünk. Penny természetesen ellenállhatatlan késztetést érzett arra, hogy kövesse őket. Teljes gőzzel nekilódult, s én a póráz megfeszülését megelőző pillanatban kiadtam a "Hozzám!" vezényszót. Kutyám természetesen rá sem hederített, továbbszáguldott. Ám ekkor a póráz megfeszült, s a szöges nyakörv megtorpanásra kényszerítette őt. Megállt, megfordult, s némi csodálkozással nézett rám. A következő pillanatban azonban megint a barátja után akart rohanni. Ekkor érzéssel megrántottam a pórázt, s a vezényszót ismételtem. A harmadik rántásnál vette a lapot, de úgy, hogy útközben felém meg-megállt, s nézett a távolodó haverja után. Ekkor azonban ismételt rántás és vezényszó következett. Amikor hozzám ért, leültettem magammal szemben, majd néhány másodpercnyi kivárás után a nyakörvnél fogva, jobboldalam megkerülésével átvezettem baloldalra, s leültettem. Ezúttal nem a labdájával, hanem jutalomfalattal jutalmaztam.

Tapasztalataim szerint, amikor kutyánkkal kényszerrel hajtatunk végre valamit, nem érdemes utána apporttal vagy játékával jutalmazni, ez a későbbi apportozó gyakorlatok végrehajtásában kedvét szegheti. Ilyenkor az ínyencfalat a megfelelő megoldás. A következő néhány napon a gyakorlatot ugyanígy ismételtük, és három-négy ismétlés után Penny megértette, hogy nem csak akkor kell engedelmeskednie a hívó szónak, ha kedve tartja.

Szeretném megjegyezni, hogy minden olyan gyakorlat tanításánál, ahol a szöges nyakörv lényegesen könnyebbé teszi munkánkat, csak a gyakorlatok elején lesz rá igazán szükség. A későbbiekben már csak ritkán, mintegy megerősítésként célszerű használni. Fontos, hogy bármilyen kényszerítés ereje arányban álljon a kutya által elkövetni szándékozott vagy elkövetett nem kívánt cselekménnyel. A legkisebb rakoncátlankodásért nem szabad durva "revansot" venni, ám a komoly ellenszegülésekkel szemben mi is határozottan, megfelelő eréllyel lépjünk föl.

Persze tudomásom van olyan kutyákról is, amelyeket egyéb - pozitív megerősítéses - módszerekkel tanítottak meg olyan dolgokra - például eresztés az őrző-védő munkában - ahol nem az lett volna célszerű, s utána büszkén mutogatták a kutya valóban látványos munkáját. Ilyen esetekben azonban előbb-utóbb mindig kiderült valami kellemetlen dolog a kutyáról. Például az, hogy váratlan körülmények között, a szokásosnál erősebb idegrendszeri terhelés esetén ijedten hátrált a segédtől. No nem azért, mert nem szöges nyakörvvel tanították ereszteni, hanem azért, mert annyira lágy és labilis természetű, hogy nem is bírta volna ezt a kényszerítő eszközt. Na de akkor vajon mi keresnivalója lehet akár az őrző-védő munkában, akár a tenyésztésben...???

Nos, eredetileg Penny nyomkövető munkájának folytatásáról szerettem volna írni, de úgy éreztem, hogy a kiképzés során alkalmazott kényszerítéses megoldások körüli félreértéseket ideje végre tisztázni, hiszen rendkívül sokan ellenzik ezeket a dolgokat, anélkül, hogy valójában tudatában lennének annak, mit is elleneznek. Végezetül ismételten szeretném hangsúlyozni: Nem kínzóeszközről beszéltünk. Sőt, ellenkezőleg, éppen azt a célt szolgálja, hogy a lehető legkevesebb bosszúság és bonyodalom árán érjük el vele igen hatékonyan azt, amit szeretnénk, és amit más módon megközelítőleg sem olyan megbízhatósággal érhetnénk el. Egyébként igen lényegesnek tartom, hogy a kiképzés során a pozitív megerősítést, az ösztönös tulajdonságok kihasználását és a szükség szerinti kényszerítést a kutya adottságainak, hajlamainak megfelelően kombinálva használjuk. Csakis így lehet jókedvűen, pontosan és megbízhatóan dolgozó sport- vagy munkakutyát nevelni. Az agility sportban természetesen más a helyzet, ott a kiképzés részben más metodikával történik. Ám az őrző-védő kiképzés attól lényegesen eltérő módszereket is megkíván. Magam is azokat a kiképzőket emlegetem a legjobbak között, akik a lehető legtöbbet a lehető legkevesebb kényszerítéssel tudják kihozni tanítványukból. Ez azonban nem jelenti azt, hogy teljes mértékben mellőzhető ez a kutya természetétől egyébként sem idegen technika. Hiszen a falkákban is kényszerítés árán tartja kordában alárendeltjei ösztöneit a falkavezér...

A nyomkövető munkáról a következő számban beszélünk.

(Folytatjuk)




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)