Tenyésztésről általában
Kölyöknevelés IX.
Penny
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Reiter László  |  2010. szeptember 20.

Sajnos, az utóbbi hónapokban - a remélhetően csak átmeneti jelleggel kissé labilissá vált - egészségi állapotom és rövid időn belüli többszöri kórházi kezelésem miatt, Penny kiképzése lassabban és hosszabb szünetekkel halad a tervezettnél.


Azért, ha olykor kénytelen vagyok kisebb-nagyobb szüneteket beiktatni, nem állunk le. Legföljebb lassabban haladunk valamivel, de ennek igazán nincs jelentősége, senki nem sürget minket.

Legutóbb a behívás gyakorlatnál csúszott be egy kis malőr, hiszen - amint korábban leírtam - az először kiadott vezényszóval egyidejűleg bukkant föl egy nyúl Penny látóterében, s kutyám ellenállhatatlan csábítást érzett az üldözésre. Nos, ennek az eredménye az lett, hogy másnap, amikor ennek a gyakorlatnak a tanulására került sor, a "Hozzám!" vezényszó kiadásával egyidejűleg fölkapta fejét, s azonnal a tapsifülest kezdte fürkészni. Ezt egy igen egyszerű trükkel küszöböltem ki. Vezényszó helyett egy éleset füttyentettem, s amikor rámnézett, fölmutattam a kislabdáját. Azonnal, vágtában indult felém. Amíg szélsebesen közeledett, 2-3 ízben alkalmaztam a "Hozzám!" vezényszót is. Így rövid időn belül kitörlődött emlékezetéből a korábbi helytelen összefüggés, amely a vezényszót a mezei nyúllal hozta kapcsolatba.

 

A többnyire a Vásártéren történő játékaink során arra figyeltem föl, hogy Penny szabadon engedve, az átlagosnál lényegesen intenzívebben elmélyed a szagok világában. Ha talál valami érdekes szimatolnivalót, képes azt percekig szaglászni, ha pedig csak úgy, saját magától, embernek vagy állatnak a szagnyomát fölveszi, élénk ügetésben vagy vágtában száguld a nyomvonalon. Ez a tulajdonsága már pár hónapos korában megmutatkozott. Egyértelművé vált számomra, hogy nála nem a nyom felvétele fog gondot jelenteni a kiképzés során, hanem a lassítás. Hiszen a vizsgán nem száguldozhat a nyomon, lépésben kell azon végighaladnia.

 

Kereső hajlamát jól mutatja az alábbi kísérlet. Kikötöttem egy karóhoz, majd kb. 50 méterre, nem egyenes vonalban eltávolodtam tőle. 5 percig távol maradtam, de úgy, hogy jól lásson engem. Ezután kerülőúton visszamentem hozzá, s lecsatoltam a pórázt. Abban a pillanatban fölvette a nyomomat, s veleszületett kíváncsiságától hajtva végigszáguldott rajta, egészen addig a pontig, ahol álldogáltam. Ott egy kicsit elidőzött, keresgélt, majd az ívelt vonalon tért vissza, amelyen én is visszajöttem hozzá. A visszaúton letettem kislabdáját, amelyet megtalált, fölkapott és visszahozott. Nos, ezt a tesztet - amennyiben megfelelően építjük föl - általában teljesítik a fiatal, jó keresőhajlamú kutyák. Megfigyeléseim szerint ezek azok, amelyeket érdemes nyomkövető munkára kiképezni.

 

Igaz, a manapság egyre inkább elterjedő kiképzési szisztéma következtében - jó kezekben - még a gyönge képességű kutyák is ragyogóan kiképezhetők nyomkövetésre. Mivel azonban én jóval inkább tenyésztőnek, mint kiképzőnek vallom magamat, tenyésztéscentrikusan közelítem meg a dolgokat, s azon a véleményen vagyok, hogy a gyenge kereső-, őrző-védő stb. hajlammal rendelkező kutyák engedelmes szinten túli kiképzésével, vizsgáztatásával ne vesződjünk, az ilyen egyedek felbecsülhetetlen károkat okozhatnak a tenyésztésben. Csak kedvencként szabad ilyen kutyákat tartani, tartsuk távol őket a tenyésztéstől!

 

Mivel elérkezettnek láttam az időt, hozzáfogtam Penny nyomkövető munkájának megalapozásához. Bár a jelenlegi körülmények nem biztos, hogy a legideálisabbak, hiszen szabad területen, az összefüggő, vaskos, szűz hótakaróban az ember túl mély lábnyomokat hagy, amelyet a kutya kiválóan követhet szemmel is, nem feltétlenül muszáj a szimatára hagyatkozni. A kezdésnél azonban ennek még nincs túl nagy jelentősége. Bár jobb lenne a füves terep, de hát tél van... És a jutalomfalatok úgyis a földre fogják szegezni az orrát. Nemsokára itt a tavasz, s attól kezdve lényegesen változatosabb terepen folytatódhat a gyakorlás.

 

Kikötöttem hát kutyámat a terepen egy karóhoz, s tőle jóval távolabb megcsináltam a szimatkatlant. Helyben topogtam pár percig, s a csizmám nyomába helyeztem négy-öt vékony karika kolbászdarabkát. Ez után tettem kb. 10 lépést, s mivel ez volt az első nyom, amelyet Pennynek ki kellett dolgoznia, most még minden egyes csizmanyomba helyeztem egy-egy vékonyka kolbászkarikát. Kerülőúton visszatértem Pennyhez, s pórázon a szimatkatlanhoz vezettem. Odaérve a földre mutattam, s kiadtam a "Szimat!" vezényszót. Penny már távolabbról megérezte a kolbász illatát, izgalomba jött, és azonnal odaszimatolt, ahová mutattam. Orrával hevesen "porszívózni" kezdett, és sorra kapkodta be a kolbászdarabkákat. Amikor azok a szimatkatlanból elfogytak, tovább "porszívózott", keresett-kutatott, ekkor kiadtam a "Keresd!" vezényszót. Az első lábnyom irányában megérezte a következő kolbászkarika illatát. Arra vette az irányt, s így szépen lassan végigment a tízlépéses nyomon. A legutolsó csizmanyomban szintén több kolbászdarabkát talált. Boldogan befalta azokat, alapos dicséret közepette.

 

A jól sikerült gyakorlat végeztével elvezettem a nyomtól, s szabadon engedtem, hadd futkározzon még egy ideig, majd hazaindultunk. Másnap csak szórakozásból vittem ki, semmilyen gyakorlatot nem hajtattam végre vele. A következő napon azonban a fegyelmi gyakorlatokat követően új terepen megismételtettem vele a nyomkövetést. Ezúttal még nem növeltem a távolságot, semmit nem nehezítettem a feladaton, hadd legyen biztos sikerélménye. Arra azonban nagyon kell ügyelni, hogy már az elején el ne kövessük azt a hibát, hogy ugyanazon a helyen és ugyanabban az irányban követtetjük a nyomot.

 

Ezzel ugyanis azt érnénk el, hogy kutyánk előbb-utóbb rutinból keresne, ez pedig igen nagy melléfogások forrása lehet a későbbiekben. Tehát a terepet és az irányt lehetőleg minden gyakorlat után változtassuk. Ha környékünkön kevés a nyomkövetésre alkalmas terep, akkor is csak azután térjünk vissza egy korábban már használt helyhez, miután előzőleg már legalább két-három másik helyen gyakoroltunk. Így teljes biztonsággal kiküszöböljük a rutinból való keresést.

 

Az is fontos, hogy az első két-három kidolgozott nyom semmiképpen ne legyen hosszabb kb. 10 lépésnél, még akkor sem, ha kutyánk szemmel láthatóan óriási lelkesedéssel csinálná tovább. A kevésbé tehetséges egyedek esetében pedig érjük be a kezdeti négy-öt lépéssel. A továbbhaladásban a fokozatosság elvét maximálisan tartsuk be a későbbi megbízható és pontos munka érdekében. Úgy terveztem, hogy miután Penny már két ízben igen nagy kedvvel dolgozta ki az első két nyomot, a harmadikon kicsit nehezíteni fogok.

 

Szeretném felhívni a kedves Olvasók figyelmét, hogy a nyomkövetésre való felkészítéssel kapcsolatban régóta makacsul tartja magát egy tévhit. Mégpedig az, hogy napokkal a gyakorlatok előtt már nem szabad enni adni a négylábú nebulónak, hogy kedve legyen a jutalomfalatkákat keresni. Nem egy önjelölt kiképző kezd így a foglalkozáshoz, sőt extrém esetként olyanról is hallottam, amikor a "kiképző" azt követelte a hozzá járó gazdiktól, hogy már egy héttel a gyakorlat előtt ne adjanak enni a kutyáiknak...! Nos, nem szeretek ilyen kemény szavakat használni, de ez az abszolút dilettantizmus. Az ilyen "kiképzőt" a legjobb faképnél hagyni!

 

Jóllakott kutyával valóban nem érdemes, sőt nem is szabad kiképzésre menni, azonban egy egészséges és helyesen táplált kutya esetében teljesen elegendő az, ha úgy fogunk hozzá a gyakorlatokhoz, hogy az etetést az utánra időzítjük, miután kipihente magát, előtte pedig éhgyomorra van. Ha ilyenkor nem éhes, akkor vagy nem helyesen tápláljuk vagy beteg, abban az esetben pedig nem gyakorlatozásra van szüksége, hanem étrendjének változtatására vagy állatorvosra...

 

Nyomkövetésre természetesen nem csak az általam leírt módon képezhetjük ki kedvencünket. Régebben magam is más módszereket alkalmaztam. Azonban miután a kolbászos módszert kipróbáltam, meggyőződtem róla, hogy a legmegbízhatóbb, legpontosabb munka ezzel érhető el.

 

Hiszen a kutya valóban mély orral fog keresni a csábító falatok reményében, és kénytelen lesz lassan haladni, hogy minden falatkát megtaláljon. Annál is inkább, mert a későbbiekben a falatkák sűrűsége is változtatva lesz. Erről azonban a következő számban olvashatnak a téma iránt érdeklődő kedves Olvasók!

 

(Folytatjuk!)

 

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem figyelmüket, amelyet telefonon, személyesen és egyéb módon jeleztek felém igen sokan. Érdeklődésük és bizalmuk megtisztelő számomra, lelkesedést ad a sorozat folytatásához.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)