Tenyésztésről általában
Kölyöknevelés VIII.
Penny
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Reiter László  |  2010. szeptember 20.

Penny iskolába járását rögtön az elején váratlan körülmény zavarta meg. November közepén kórházba kerültem, s december közepéig ott is maradtam.


Ezért a kiképzésben egy hónapig tartó szünet következett. Végül is ez nem olyan nagy probléma, hiszen azért naponta ki voltak engedve a kutyák a kennelből egy kis hancúrozásra. Hazatérésemkor kitörő örömmel fogadtak.

 

Úgy gondoltam, hogy az alatt az egy-két hét alatt, amíg újra járhatunk a kutyaiskolába, itthon készülünk föl Pennyvel a leglényegesebb engedelmességi gyakorlatokból. Ezért elkezdtünk ismét kijárni a Vásártérre. Először - miután hagytam, hogy alaposan kihancúrozza magát - a korábban már gyakorolt szabályos pórázon vezetést ismételtük át. Penny pontosan tudta, mit várok el tőle, de nem igazán akart engedelmeskedni. Úgy látszik, sok volt ez a több, mint egyhónapos szünet, amikor a családtagokkal azt csinálhatott, amit csak akart. Úgy vélte, ő az úr a háznál. Így hát ismét néhány jól időzített, célirányos pórázrántásra volt szükség gyakorlat közben, hogy rájöjjön, a pünkösdi királysága véget ért. Ezután persze ismét játékos feloldás következett, s a továbbiakban labdás módszerrel folyt a gyakorlás. Rövid idő alatt visszazökkent a régi kerékvágásba, s az eddig tanultakat kedvvel és pontosan csinálta.

Az első napon még nem iktattam be új elemet a gyakorlatokba, csak a korábbiakat ismételtük. Másnap azonban elérkezettnek láttam az időt a továbblépésre. Az "ülj!" vezényszó megértetése volt a következő feladat. Ez talán a legkönnyebben kivitelezhető gyakorlatok egyike. Ennek a megtanítása általában nem szokott problémát okozni. Többféle módszer alkalmazása lehetséges. Az egyik az, hogy a kutya valamelyik kedvenc játékát, például a kislabdáját vagy jutalomfalatot mutatunk neki, olyan magasságban, hogy ne érje el, egyre magasabbra emeljük, egészen addig, amíg a kénytelen lesz leülni, hogy szemmel tudja követni. Abban a pillanatban, amikor leül, kiadjuk az "ülj!" vezényszót, s néhány másodpercnyi kivárás után odaadjuk neki a játékot vagy jutalomfalatot. Kedvencünk meglepően rövid idő alatt meg fogja érteni a vezényszó, a jutalom és az elvárt cselekvés közötti összefüggéseket. Nagy temperamentumú kutyáknál - amilyen Penny is - azonban célravezetőbbnek tartom azt a módszert, amikor az álló helyzetben lévő kutyán megfogjuk a nyakörvet, a másik kezünkkel pedig nyomást gyakorlunk a fartájékra - mintegy kényszerítve őt a leülésre - s ezzel egyidőben kiadjuk a vezényszót. A sikeres végrehajtás után természetesen ezúttal is jutalmazás következik, amely célra játék vagy ínyencfalat egyaránt megfelel. Mivel Penny a labdáért képes helyből elképesztő magasságokba szökkenni, az ő esetében célravezetőbbnek láttam az utóbbi eljárás alkalmazását. Természetesen az előbbi módszerrel képzett kutyáknál is rá kell térni bizonyos idő elteltével a farlenyomásos technika alkalmazására, hiszen egyrészt a labdás módszerrel nem fogja minden körülmények között végrehajtani a parancsot, csak abban az esetben, ha kedvet érez hozzá, azaz a labda által kiváltott inger hatását nem haladják meg a környezet egyéb elvonó ingerei, másrészt pedig ha nem szabályosan ül le, kézzel tudjuk a leghatékonyabban kiigazítani. A következő két napon az ültetést gyakoroltuk menet közben, valamint a szabályos haladást pórázon.

Miután ezeket a gyakorlatokat szépen végrehajtotta, következhetett a fektetés. Szintén több módon kivitelezhető gyakorlat. Egyik jól bevált módszer az, hogy az ülő helyzetben lévő kutyát a nyakörvénél fogva megtartjuk, másik kezünkben pedig előtte megfelelő távolságra tartván labdáját vagy kedvenc csemegéjét rézsút haladva a földre helyezzük. Ahhoz, hogy a kutya mozdulatunkat követni tudja, fekvő helyzetet lesz kénytelen fölvenni. Talán mondanom sem kell, hogy a "feküdj!" vezényszót egyidejűleg alkalmazzuk, a végén pedig jutalmazás következik.

Tudnunk kell azonban, hogy e módszer alkalmazása már bizonyos ügyességet követel a gazda részéről, hiszen a legtöbb kutya hajlamos kitörni a játékáért, egy húsdarabkáért pedig még inkább. Ezért szükséges a megfelelő erejű tartás a nyakörvnél fogva, valamint arra is ügyelnünk kell, hogy a játékával ne okozzunk sem erősebb, sem gyengébb ingerhatást a kelleténél. Ha az alkalmazott inger ereje nem elegendő mértékű, a kutya nem fog lefeküdni, ha eltúlozzuk, fekvés helyett inkább kitörni próbál az ülő helyzetből.

Éppen ezért a magam részéről szívesebben alkalmazom a régi, bevált hagyományos technikát, amelynek lényege, hogy az ülő helyzetben lévő kutya martájékára megfelelő erejű nyomást gyakorlunk a vezényszó alkalmazásával egyidejűleg. Szabályos kivitelezés után természetesen a jutalom és dicséret ezúttal sem maradhat el.

Penny mindkét gyakorlatot igen könnyen megtanulta, és szívesen csinálja. Bár amint említettem, ezek a feladatok még nem igazán szoktak problémát jelenteni a kiképzés során. Olyan alapgyakorlatok ezek, amelyek biztos végrehajtása elengedhetetlen alapfeltétele a továbblépésnek, más összetettebb gyakorlatok kivitelezésének.

Lényegesnek tartom, hogy a kiképzés során addig ne fogjunk bele új gyakorlatokba, amíg nem vagyunk biztosak abban, hogy az előző vezényszavak jelentését kutyánk fölfogta, és biztonságosan meg tudja különböztetni azokat egymástól. Tehát semmiképpen ne kapkodjunk!

Talán a behívás gyakorlata kivételt jelent, hiszen azt a kiképzések szüneteiben, mintegy kikapcsolódásként is taníthatjuk kedvencünknek. Ezt természetesen először csöndes, nyugodt környezetben csináljuk, ahol a négylábú nebuló figyelmét nem vonják el erősebb ingerek. A szabadon bóklászó kutyát nevén szólítjuk, s miután fölfigyelt, a "hozzám!" vezényszó kiadásával egyidejűleg fölmutatjuk kislabdáját. Kutyánk játékosságtól fűtve, lelkesen fog hozzánk rohanni. Amikor odaér, az "ülj!" vezényszóval leültetjük magunk elé, miközben labdáját vagy kedvenc falatkáját a feje fölött megfelelő magasságban tartjuk. Szabályos kivitelezés esetén a jutalmazás és dicséret ezúttal is elmaradhatatlan.

E gyakorlat tanítása közben jelentkezett az első komolyabb konfliktus. első alkalommal adtam ki a "hozzám!" vezényszót, s abban a pillanatban, amikor Penny fölfigyelt, a vásártéren fölbukkant egy mezei nyúl. Bár a tapsifüles elég nagy távolságban volt, Penny azonnal üldözőbe vette. Sokáig futott utána, el is tűntek a szemem elől. Megijedtem, hiszen ismerve kutyám hatalmas zsákmányszerző ösztönét, tudtam, hogy akár a végtelenségig is képes hajszolni a nyuszit. Ilyenkor minden megtörténhet. Például olyan messzire fut, hogy nem talál vissza. Hiszen kölyök még. Arra pedig még gondolni is borzalmas, hogy akár a vadőr is lelőheti. Nem mozdultam el arról a helyről, ahol Penny utoljára látott engem, bízva abban, hogy ugyanoda fog visszatérni. Így is történt, kb. tíz perc elteltével nyelvét lógatva ügetett visszafelé, s amikor meglátott, mintha misem történt volna, boldogan rohant hozzám. Örökkévalóságnak tűnt ez a tíz perc! Talán mondanom sem kell, hogy súlyos hibát követ el az, aki ilyenkor megfenyíti kutyáját, hiszen teljesen összezavarja, mert nem fogja érteni, miért a fenyítés. Legközelebb pedig a behívás vezényszavára fennáll annak a veszélye, hogy inkább kikerüli majd gazdáját, ugyanis összefüggést vél fölfedezni a fenyítés és a vezényszó között.

Ebből az a tanulság, hogy bárhol is engedjük szabadon kedvencünket, szemfülesebbek legyünk nála, figyeljük a környezetben zajló eseményeket, hogy a váratlan helyzeteknél idejében közbe tudjunk avatkozni!

S hogy milyen tanulékonyak a kutyák, azt az is alátámasztja, hogy Pennynél ez az egyetlen eset is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy másnap a "hozzám!" vezényszó kiadásakor fejét azonnal fölkapja, s szemmel láthatóan nagy izgalomba jőve, a tapsifülest keresse. Meg kell hát találni azt az elvonó ingert, amely annyira csábító számára, hogy feledteti ezt a kalandot. Erről azonban a következő számban essen szó.

 

(Folytatjuk!)




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)