Tenyésztésről általában
Kölyöknevelés VII.
Penny
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Reiter László  |  2010. szeptember 20.

Az első csibészelést követő vasárnapon Pennyt elvittem az egri kutyaiskolába, ahol a munkavizsgára való felkészítését folytatjuk.


 

 Itt sem okozott csalódást. Az első pillanattól fogva otthonosan mozgott az idegen kutyák között, rendkívül élvezte az új társaságot.

Mivel itt már haladó csapat tanult, a fegyelmező gyakorlatokhoz ezúttal még nem álltunk be. először majd itthon megtanítom neki a legalapvetőbb dolgokat, s csak ha utolérte a haladókat, akkor állunk be, vagy kivárunk egy újabb csoportot. Az őrző-védő munkába azonban minden további nélkül bekapcsolódhattunk.

Penny messziről figyelte négylábú társait, amint azok a különböző vezényszavaknak engedelmeskedve ülnek, fekszenek, helyben maradnak, és egyéb, számára még érthetetlen dolgokat cselekszenek. Rakoncátlansága itt sem ismert határokat, mindenáron szeretett volna közéjük rohanni, s hancúrozni velük.

A fegyelmező munkát követő rövid szünet és feloldó játék után következtek az őrző-védő gyakorlatok. Amint előkerült a csibészkar a haladó kutyák számára, Penny figyelme is tüstént arra szegeződött. Idegen helyen, idegen kutyák között, ingerdús környezetben is ugyanolyan vehemenciával támadta a segédet, mint néhány napja otthon, a kapu előtt. Kérésemre a zsákkal, rongydarabbal való fogatást kihagyta a segéd, hiszen minek visszafelé lépkedni, ha a kutya azonnal kemény fogást produkál a karon? Attól azonban óva inteném a kellő tapasztalattal még nem rendelkező kutyásokat, hogy példánkat vakon kövessék, ugyanis kezdő, növendék kutyáknál az őrző-védő munka elkezdése valóban játékos eszközökkel kell, hogy elkezdődjön. A megfelelő kölyökkori alapozást követően általában a hurka alakban összecsavart zsák fogatásán keresztül alakítjuk ki a jó fogásbiztonságot. A hurkával incselkedő mozdulatokkal felkeltjük a kutya zsákmányszerző ösztönét, majd amikor azt elkapta, az erejéhez és intenzitásához mért húzással ösztönözzük erősebb fogásra. Abban a pillanatban, amikor a fogás a legerősebb, elengedjük a hurkát, hagyjuk, hogy a kutya megszerezze, birtokolja.

A jó ösztönös adottságokkal rendelkező egyedek a zsákmány megszerzését követően "halálra rázzák" azt, majd elvonulnak vele, biztonságosabb helyre cipelik, kielégítvén ezzel zsákmányszerző ösztönüket.

A hurkával kellőképpen kialakított fogásbiztonság után térhetünk át puha, növendék kutyáknak való csibészkar fogatására. Sok kutyánál ekkor némi visszaesés tapasztalható, de néhány helyesen felépített gyakorlatot követően ismét látványos, telipofás fogás provokálható. Az igazán jó adottságokkal rendelkező növendékeknél azonban nem következik be visszaesés a karra történő áttéréskor.

A segéd rutinja, érzéke döntő fontosságú az egyes ösztönös tulajdonságok aktivizálásánál. Amikor a kezdő kutya megragadja a hurkát vagy a kart, a segéd hátat fordítva neki engedi magát visszahúzni, az erősebb karakterű egyedet pedig akár néhány lépésen keresztül vonszolhatja is, mielőtt hagyná magát elhúzni, ezzel is erősítve fogását.

Ebben a szituációban, amennyiben a segéd valóban jó színész, a kutya zsákmányszerző ösztöne dominál. Amikor pedig szembefordul vele, a védőösztön kerül előtérbe. Minden egyednél azt a tulajdonságot kell inkább erősíteni, amelynek természetes megnyilvánulása kevésbé kifejezett. Csak a zsákmányszerző ösztönre építkezve elérhető ugyan egy látványos produkció, de éppen az ilyen kutyák gazdáit érik leginkább csalódások, amikor kedvencüknek idegen környezetben, idegen segédekkel szemben kellene megfelelő teljesítményt nyújtaniuk.

Arról is megoszlanak a vélemények, hogy mikor tanítsuk ereszteni a kutyát. Egyesek szerint már a legelső őrző-védő gyakorlatoknál rá kell térni az eresztésre, mások szerint előbb fogjon keményen, s csak utána követeljük ezt tőle. Nos, ebben nem akarok állást foglalni, melyik a helyesebb módszer. Nyilván itt is kutyája válogatja.

Penny esetében, tekintve, hogy már az első fogatásnál sem mutatott semmiféle bizonytalanságot, illetve eresztésre való hajlandóságot, nyilvánvalóvá vált, hogy nála minél előbb meg kell kezdeni a megfelelő "fékek" beépítését. Tekintettel arra, hogy erre a foglalkozásra széles bőrnyakörvvel vittem, nem igazán volt értelme ebbe a gyakorlatba "belekapni". Hiszen egy ilyen kemény karakterű kutyánál az a módszer jön be, ha szöges nyakörvvel lerántjuk a karról, az "ereszd" vezényszó kiadását követően.

A rántásnak megfelelő erejűnek kell lennie, de nem szabad eltúlozni sem. Olyan erejű legyen, hogy már az első alkalommal, egyetlen mozdulattal sikerüljön. Különben a kutya nem érti meg, mit várunk el tőle. Ezt követően újra fogassuk, s kapja meg jutalmul a csibészkart. De amint mondtam, ezúttal a szöges nyakörv - aminek a használatától egyébként idegenkedem, azonban olykor szükséges - otthon maradt, a széles bőrnyakörvvel pedig értelmetlen dolog lett volna kísérletezni, így ennek a gyakorlatnak a kiépítése majd a következő foglalkozáson kezdődik.

Az őrző-védő gyakorlatok átgondolt, következetes felépítése nagyon fontos. Azonban mindennél lényegesebb a kutyaj ó adottsága, rátermettsége. Hiszen néhány szélsőséges eset kivételével minden kutya felkészíthető a vizsgák és a tenyészszemlék követelményeihez, amint erről korábban már írtam.

A gyenge kutyákra azonban kár erőt, pénzt és energiát pazarolni. Senki nem fogalmazta ezt meg precízebben és szabatosabban néhai Dr. Kováts Zsoltnál. Engedjenek meg egy idevágó idézetet a kutyaiskola című könyvéből: "A "szíve mélyén" gyáva kutyát a bátorság jelmezébe öltöztetheti a kiképzés, és az a tenyésztésbe kerülve tovább terjesztheti a dicstelen genetikai mételyt. Ne terheljük magunkat olyan kutyával, amelyikhez mostoha volt a természet és nem adott neki természetes bátorságot. A jó kutya olcsóbb, mint a gyenge!"

(Folytatjuk!)




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)