Tenyésztésről általában
Kölyöknevelés II.
Penny
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Reiter László  |  2013. március 20.

Új otthonában Penny pillanatok alatt feltalálta magát. Felnőtt kutyákat is megszégyenítő rafináltsággal mérte föl új gazdái gyengeségeit, amelyeket igyekezett maximálisan a maga javára fordítani.


A megérkezését követő első két héten még nem vittem ki az utcára, nehogy összeszedjen valamilyen fertőzést. Tenyésztőjénél 6 hetes korában megkapta a legfontosabb oltást, a parvo ellenit, tudjuk azonban, hogy ilyen fiatal korban még nem lehet megbízhatóan immunizálni a szervezetet. Alig vártam, hogy betöltse a 8 hetes kort, amikor az oltás ismételhető.

A nálam sok éve bevált oltási program a következő:
• 6 hetes korban: monovalens parvo elleni vakcina;
• 8 hetes korban: kombinált oltás (parvo, szopornyica, májgyulladás, leptospirózis, kennel köhögés ellen);
• 10 hetes korban: monovalens parvo elleni vakcina ismétlése;
• 12 hetes korban: kombinált oltás ismétlése;
• 16 hetes korban: kombinált oltás ismétlése;
• 20 hetes korban: veszettség elleni oltás;
• 24 hetes korban: kombinált vakcina ismétlése;
• 11 hónapos korban: veszettség elleni oltás ismétlése;
• 12 hónapos korban: kombinált vakcina ismétlése;
• Egy éves kortól elegendő és egyben szükséges évente egy veszettség elleni oltás és egy kombinált oltás.

A beadott oltásokra természetesen az ideálisan táplált és rendszeresen féregtelenített kutya szervezete képes megfelelő immunválasszal reagálni.

Nos, miután Penny megkapta második oltását, amely már kombinált vakcina volt, várnom kell még egy hetet az utcán való sétáltatással. Állatorvosa véleménye szerint érdemes megvárni ezzel a négyhónapos kort, a szervezet csak ezután immunizálható megbízhatóan. Állat-egészségügyi szempontból nézve ebben van igazság, azonban ha minden körülményhez könnyen alkalmazkodni tudó, oldott viselkedésű kutyát szeretnénk nevelni, nem érdemes négy hónapos korig várni az utcára vitellel. Addigra ugyanis kialakul az úgynevezett kennel félénkség, ami azt jelenti, hogy a kutya a megszokott élőhelyén kívül feszült viselkedést, indokolatlan félelmi reakciókat mutat. Öröklötten jó idegrendszerű egyed kiheveri ezt, ám hátrányban lesz azzal a társával szemben, amelynél már 9-10 hetes korban megkezdték az idegen környezethez való szoktatást, s nem szakították meg a szocializáció folyamatát. Jól tartott, egészséges kölyköt nyugodtan kivihetünk a második oltást követő egy hét múlva. Egy esetleges fertőzés kockázata ezután lényegesen kisebb, mint az izolált, ingerszegény környezet károsító hatása. S ha mégis megtörténne a baj, akkor az állatorvosnak a korábban már megkapott oltások nagy segítségére lesznek a kezelésben.

Pennynek tehát a 7 hetes korától a 9 hetes koráig terjedő időszakban udvarunk kerítése jelentette a megismerhető világ határait. Ebben a korban ez nem is baj, sőt, így helyes, hiszen a természetben élő ragadozók kicsinyei is el kell, hogy érjenek bizonyos életkort ahhoz, hogy a tágabb értelemben vett környezettel is elkezdjenek ismerkedni. Addig is a falka szűkebb territóriumában - játékkal - készülnek fel az életre. Így hát Penny számára is különböző szórakoztató játékokat szerveztem. Nem kellett ezen sokat törnöm a fejemet, hiszen a kutyacsemete szinte minden útjába akadó mozdítható tárggyal elmélyült játékba merült. Mindene a teniszlabda és a rongyokkal kitömött bábu. Bármit kínálok fel értük, nem hajlandó csereüzletre.

Kutyáimat kénytelen vagyok kennelben tartani, hiszen felügyelet nélkül szabadon mászkálva egyrészt a kertben okoznak károkat, másrészt viszont a kaput is zárva kell tartani, elkerülendő a kellemetlenségeket. Ezért csak a felügyelet mellett van lehetőségük az udvaron való rohangálásra. Minden nap szakítok rájuk annyi időt, hogy kielégíthessék mozgásigényüket, kitombolhassák magukat. Természetesen Penny, mint tenyészetemben jelenleg az egyedüli kölyök, kiváltságokat élvez.

A kennelből kiengedve első útja mindig a teraszra vezet, leül a bejárati ajtó elé, s a kilincset bűvöli. Ebből egyértelműen kiderül, hogy időnként a tenyésztőjénél is beengedték a lakásba, s ezt ő továbbra is magától értetődően elvárja. Persze az ajtó mindig kinyílik előtte, s bejöhet szemlét tartani. Minden helyiségbe bevágtázik, s ami mozdítható, azt magával sodorja. Kedvencei a szőnyegek és lábtörlők. mulatságos figyelni, amint előszeretettel ragadja meg a legnagyobb szőnyeg sarkát, amit ő még egyelőre mozdítani sem bír, s mivel az nem mozdul, morogva fejezi ki méltatlankodását.

A játék befejezése után azonban irány a kennel. Az első két, három napon nem is volt ezzel semmi gond, csak be kellett hívnom, s ő gyanútlanul jött is. Azonnal rájött, hogy ilyenkor bezáródik mögötte az ajtó, s később már csak a labdájával lehetett becsalogatni. Ez is mindössze egy-két alkalommal működött, hiszen rendkívül intelligens kiskutya lévén, nagyon hamar fölmérte, hogy a labda ilyenkor a csali szerepét tölti be.

Mindig csalhatatlan ösztönnel megérzi azt a pillanatot, amikor véget ér a játék. Addig önfeledten hancúrozik, cibálja hol a nadrágomat, hol a pulóveremet, ám amikor úgy döntök, hogy most vége a mókának, azonnal - talán telepatikusan - veszi, s nem hajlandó egy-két méternél közelebb jönni. Hiába megyek be előtte a kennelbe, hogy becsalogassam, van egy láthatatlan bűvös vonal, amit nem hajlandó átlépni. Kétféle módszer hatásos ilyenkor. Az egyik, hogy látszólag belemegyek abba, hogy folytassuk a játékot, s játék közben ölbe kapom a gyanútlan kiskutyát, s beviszem a kennelbe. A másik pedig egy falatka hús. A kutyatápért - legyen a legelitebbnek minősülő kutyacsemege - nem hajlandó bejönni, bár nagyon szereti azt is. A húsért azonban mindenre képes.

Mindenesetre a második oltást követő egy hétig a kerítés határain belül kell valahogy agyonütni az időt. utána megnyílik majd a világ az apróság előtt, akinek most még az udvar, a kennel és a ház jelenti a "világegyetemet".

 

Folytatjuk!




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)