Tenyésztésről általában
Kölyöknevelés I.
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Reiter László  |  2013. március 19.

Kölyöknevelés I.

Évek óta tervezgetem egy idegen vérvonalú kutya beszerzését. Tenyészetemet, akárcsak a legtöbb német juhászkutya-tenyésztő, a Palme v. Wildsteiger Landtól származó kutyákra alapoztam. Palme vére azért terjedhetett el ennyire a nagyvilágban, mert kiváló örökítőnek bizonyult számos utódjával együtt. Ennek az átütő örökítési erélynek köszönhetően kiváló (és sajnos kevésbé jó minőségű) ivadékai Földünk valamennyi pontján divatos tenyészkutyák...


Olyannyira, hogy ma már ennek a híres anyakutyának a neve a német juhászkutyák igen nagy többségének származási lapján többszörösen is megtalálható.Sőt, ha már nem látható a dokumentumokon, mert annyira távol helyezkedik az ősi sorokon, akkor is, a legtöbb esetben bizonyosak lehetünk benne, hogy egy az állományból véletlenszerűen kiválasztott kutya Palmera - vagy tőle származó, rá esetleg többszörösen - rokontenyésztett kutyák ivadéka.

Meglátásom szerint a mai német juhászkutya-populáció bizonyos szempontok alapján két részre osztható: vannak a Palme véréből származó családok és vérvonalak, amelyek kiteszik az állomány döntő hányadát, és léteznek az egyéb - úgynevezett idegen - vérvonalak, amelyek létszámukat tekintve az előbbiek töredékét képezik. Hasonló szempontok szerinti nézetkülönbségek osztják meg a nemzetközi tenyésztői tábort is.

Nos, megfelelő tenyész kiválasztással talán lehet valameddig folytatni a genetikai bázis ilyen irányú további szűkítését, én azonban úgy vélem, itt az ideje nyitni a még meglévő, és méltatlanul mellőzött, kevésbé népszerű vérvonalak irányába; a populáció nagy része megérett az állattenyésztésben időnként szükséges vérfrissítésre. Ennek időszerűségét az anyaországban is elismerik, beszélnek róla, de a szavakon túl, állományszinten egyelőre csak bizonytalan próbálkozások, tapogatódzások történnek. lássuk be, a legtöbben félnek a vérfrissítéstől. Hiszen az eddig rokontenyésztéssel rögzített tulajdonságok öröklődésének trendje nem várt irányokban módosulhat. Ez azonban nem lehet baj. Ezért találták ki a szelekciót.

A félreértések elkerülése végett szeretném hangsúlyozni, hogy nem a Palme ivadékok "leírásában" látom a továbblépés lehetőségét, hanem részben azokból, részben más vonalakból - a használatikutya-tenyésztés elveinek megfelelően - válogatott egyedek genetikai bázisának kibővítése révén egy új szelekciós alap megteremtésében.

Miért van erre szükség? Nos, egyre inkább bizonyossággá válik, amit ma sokak szemében szentségtörésnek számít kimondani, hogy a jelenleg "legdivatosabb vér" megengedhetetlenül nagy hányada sokkal inkább öncélú divathóbort által vezérelve vett és vesz részt a tenyésztésben, mintsem a használati értékek mentén.

A "genetikai hazardírozás" - amely ellen még a tenyésztési szűrőrendszer elemei sem nyújtanak elegendő védelmet - rendellenes pszichés és anatómiai következményeit sajnos az állomány ezen része többnyire rögzítetten viseli. Az SV felelőssége e vonatkozásban megkerülhetetlen.

Ilyen gondolatok motoszkáltak a fejemben, valahányszor tenyésztő társaimmal beszélgettünk vagy éppen kutyáikat nézegettem. Nem kis fejtörést okozott nekem, honnan szerezzek be idegen vérű kutyát, olyant, amelyik a használatikutya-tenyésztés kritériumainak a leginkább megfelelő vérből származik, s amelyről azok a tenyésztő barátaim, akik a német juhászkutyában leginkább a kiállítási ringek sztárjait látják, igyekeztek lebeszélni (csak azért említem, mert ez is tükrözi a máig sajnos kialakult kiállítás centrikus "tenyésztői" gondolkodásmódot), noha tisztában vannak azzal, számomra a tenyésztés során mindig is a használati értékek jelentették az elsődleges célt.

A régi tenyésztők általában úgy vélik, hogy két idegen vérvonal egyesítése esetén az első generáció még nem igazolja a választásunk helyességét. A tenyésztés azonban nem csak az első generációról szól. Minden párosítás, akár idegen, akár rokon egyedek, vonalak összehozását jelenti, kockázattal jár. Ettől nehéz munka és talán éppen ezért szép.

Idén februárban rég nem látott tenyésztő társamnál járva megtudtam, hogy a legendás hírű Eros v. Busecker Schlossra vonaltenyésztett szukáját Nick v. Heiligenböschel - a munkakutya-bajnokságok méltán ismert sztárjával - fedeztette. Ebben az alomban épp most egyhetesek a kiskutyák.

Azonnal arra gondoltam, évek óta az első kedvemre való lehetőség a tenyészetem génbázisának bővítésére. Hiszen ebből a vérből származó kutyák generációit valóban a használati értékek mentén alkalmazták a tenyésztésben, és nem holmi ideologizált divathóbort szülöttjei.

Néhány héttel később, amikor megnéztem az almot, és megláttam az elém guruló virgonc szőrgombócok között egy gyönyörű sötét ordas szukát - a csillogó szemű, csupa tűz Pennyt -, rögtön tudtam, hogy őt kell kiválasztanom.

Újabb két hét múlva hazavittem. Hogy választásom - ami a tenyésztést illeti - helyes volt-e, az kb. 4 év múlva fog kiderülni, amikor az első kölykei - reményeim szerint - már felnőtt kutyák lesznek.

A kiskutya rendkívül mókás természetéről, nem mindennapi temperamentumáról beszélve Juhász László főszerkesztő úrnak, arra kért, írjak róla, kövessük a lap hasábjain fölcseperedését. Már csak azért is, mert egy szemléletes, néha szórakoztató példán keresztül talán olvasmányosabban, érdekesebben lehet írni a kölyöknevelésről, s esetleg azt is többen belátják majd,

Amit a ma embere talán feledni kezd, hogy a német juhászkutya-tenyésztés kizárólag teljesítménycentrikusan képzelhető el.

Természetesen nem szentírás, hogy csakis úgy lehet egy kiskutyával foglalkozni, ahogy én teszem. Remélem azonban nem lesz haszontalan Penny történetének ismertetése.

 

Az új otthon

Szombaton a kora délutáni órákban érkeztünk haza Budapestről. Tenyészetem korosodó szukája, Maja, furcsán, talán kissé féltékenyen méregette az új jövevényt. Az anyjától éppen ma elválasztott Penny első dolga volt, hogy hozzászaladjon, s hízelegjen pótmamájának. Maja, akinek természetét jobban ismerem, mint a tenyeremet, eleinte morózusan tűrte a kiskutya tolakodását. Szeme villanásából rosszat sejtvén erélyesen rászóltam, nehogy félelmet keltsen a csöppségben. Talán 5 perc telhetett el, amikor láttam, hogy megtört a jég. Maja befogadta Pennyt.

Persze azért a kiskutya külön kennelt kapott. ugyanis ha egy néhány hetes kölyköt felnőtt kutyával tartunk együtt, fennáll annak a veszélye, hogy az erejét esetleg többszörösen is meghaladó játékokba, erőpróbákba hajszolja bele a csemetét, túlzottan megterhelve annak izomzatát és csontozatát. A későbbiekben Maja és Penny felügyelet mellett barátkozhattak.

Már az első napon rengeteget mókázott. Megismerkedett a családdal, s azonnal belopta magát mindenkinek a szívébe. Pedig öntörvényű, akaratos kiskutya, aki az első perctől kezdve kiköveteli magának mindazt, ami elképzelése szerint jár neki. Igazi "ördögfióka". Egyértelműen látszik, hogy az átlagosnál jóval következetesebb nevelésre lesz szüksége.

Penny első estéje új otthonában meglehetősen zajosra sikerült. Amint magára hagytam, keserves sírdogálásba kezdett. No, ez nem az a rémült sírás volt, amit általában a hasonló korú kiskutyák ilyen helyzetekben produkálni szoktak. Sokkal inkább olyan jellege volt: "Hogy képzelitek? Egyedül hagytok engem?! Tessék visszajönni, szórakoztatni!" És vissza is kellett menni szórakoztatni. Az ilyen korú kiskutyák még hamar elfáradnak, s rengeteget alszanak. Nem így Penny! Fáradhatatlanul cipelte teniszlabdáját, amit a világ minden kincséért sem adott volna ide, s ha le is tette néha egy-egy pillanatra, amint veszélyeztetve érezte tulajdonát, azonnal fölkapta, s biztonságosabb helyre vonult vele.

Elérkezett a vacsoraidő. Olyan mohón vetette magát a precízen kimért junior tápra, mintha kopogna a szeme az éhségtől. Pedig hát ducisága sejtetni engedte, hogy valószínűleg alomtestvérei porcióját is rendszeresen megdézsmálta. Az már biztos, hogy nagyon szereti a hasát, és igencsak oda kell figyelnem az adagjára, ha nem akarom, hogy elhízzon. Evés után hagyom még egy kicsit mászkálni, ismerkedni új környezetével. Végül mégiscsak győzedelmeskedett fölötte is a fáradtság. Lábam mellé kuporodva elszunynyadt. Ekkor óvatosan fölemeltem, bevittem a kennelbe, s a kutyaólba tett friss szalmára helyeztem.

Föl sem ébredt közben. Lassan lecsuktam a kutyaház tetejét, s lábujjhegyen próbáltam kiosonni a kennelből. Már-már sikerült is, amikor valami, talán egy száraz gally alig hallhatóan roppant a cipőm talpa alatt. A következő pillanatban Penny már a lábam előtt ült, s farkasszemet nézvén velem, tekintete szinte sugározta: "Nem olyan könnyű tőlem meglépni!" kezdődhetett hát előröl az egész altatási ceremónia. Másodjára már sokkal óvatosabb voltam. muszáj volt megszökni tőle, rám fért már egy alapos pihenés. Penny kb. éjfélig csöndben volt, aludt mint a tej. Éjfél körül azonban harsány, követelődző sírásra ébredtem.

Gondoltam, ha engem felkeltett, egészen biztosan a szomszédok szeméből is elűzte az álmot. Ezért kénytelen voltam kimenni hozzá, s az éjszaka kellős közepén kb. egy óra hosszáig tartó játék után álmosodott el ismét. Ekkor aztán hajnalig aludt. Ő kipihenten, én holtfáradtan ébredtem másnap reggel. Így ismétlődött mindez a következő három napon át. Akkor tört meg a jég.

Megszokta az új környezetet, helyet, s azt, hogy néha bizony az egyedüllétet is el kell viselni. Hiszen eddigi életében - alomtestvérei és anyja társaságában - sosem maradt egyedül. Az új napirendi pontok kialakítása azonban már nehezebben ment. Persze ez természetes. Egy kiskutya akkor szeretne játszani, amikor éppen kedve van hozzá, nem pedig akkor, amikor a gazdája ráér.

Márpedig Penny - az alvás és evés idejének kivételével - egyfolytában csak játszana. Mégsem történhet minden az ő kedve szerint, hiszen akkor a fejünkre nő. Mindenre kell megfelelő időt találni. Nos, eltelt az első nap!

5 éves koromtól, tehát már 35 éve vannak kutyáim, és 22 éve foglalkozom német juhászkutya-tenyésztéssel. Sok dolgot volt alkalmam megtapasztalni a kinológiai életben. És éppen ez a tapasztalat az, ami ezúttal azt súgja nekem, hogy Pennyvel egy igen különleges egyéniségű, és képességű kölyök került a Germán-alföldi kennelbe. Hogy tenyészkutyaként vár e rá jövő, azt majd meglátjuk. Azonban mint egy különlegesen mókás kölyöknek, talán érdekes és érdemes lesz végigkövetnünk fölcseperedését.

 

Folytatjuk!



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 

A Vitality Aussies Kennelben, Ausztrál juhász kiskutyák eladók. Anya: 2013.Világgyőztes, Apa: import Champion kan. További információ, tel.: +36-23/381-152, mail.cim: farkasdi45@outlook.hu, weblapcim: www.vitalityaussies.weebly.com

tovább a hirdetésre »

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)