A kutyáról általában
A kutyához fűződő babonák, hiedelmek I.
Múltbatekintő
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Barba Rafael Péter  |  2013. október 02.

A kutyához fűződő babonák, hiedelmek I.

Honi kultúránkban - aligha vitatható - kitüntetett szerepet tölt be már ősi gyökereinktől fogva a kutya. Állításunk alátámasztására idézzük az ásató régész, a diplomaticában járatos kutató, s az etnográfus eredményeit. Természetesen a kinologus szakember közreműködése sem nélkülözhető. Csak e társtudományok összefogása adhat teljes képet számunkra.


Ne feledjük, krónikásaink lejegyezték népünk eredet-mondáját, de keresztény világképük nem engedte a pogány pantheon megörökítését, ezért meglehetősen hiányos ismeretekkel rendelkezünk honfoglaló eleink mitikus világáról. Ami fennmaradt, a néphagyománynak: mesék, babonák különös világának köszönhető. A levéltári kutatások, ásatási leletek, néprajzi analógiák alátámasztják, bővítik ismereteinket.

Hogy a kutya hagyományos helyét népünk életében helyesen ítéljük meg, vizsgálnunk kell fajtáink őstörténetét, mitológiai szerepét! Szerencsére számos kiváló kutató foglalkozott már e téma különböző vetületével.

Ipolyi Arnold írja: "mint a ló a hősnek nélkülözhetetlen segéd állatja, úgy a nomád nyájőrnek elválaszthatatlan társa az eb, melyet hűsége, esze, tanulékonysága kedvessé tesz". Vajh, mely fajta lehet ez az eb? A régiségben, így e szerző korában is a bundás, juhászkutya név alatt ismert jószágot a népies hagyomány őseinkkel Ázsiából bevándoroltnak vélte. Jó, ha tudjuk: kuvasz alatt korántsem csupán a ma ismert fajta elődjét értették. A szó eredendően korcs, keverék ebet is jelölt. Lehet tehát akár komondorról, akár puliról szó.

Ipolyi bizonyos abban is - idézve történeti mondánk egy nyomát -, hogy a bejövő magyar had kíséretében kutyák is voltak. Mert mint szólaltatja Anonymus Álmost a kijevi csata előtt? - "Ne zavarodjatok meg az oroszok és a kunok sokaságától, akik a mi kutyáinkhoz hasonlítanak. Mert a kutyák vajon nem esnek-e rögtön félelembe, amint gazdájuk szavát hallják?" Kollár a szlávoknak tulajdonítja, ám Szirmay canis Hungaricusnak nevezi ezt a kutyát, s így ír róla: "Valószínűbbnek látszik, hogy a magyarokkal együtt jött be Pannóniába, mert más néphez nem szegődik, csak a magyarokhoz, s nem is szaporodik könnyen európa más vidékén. Ez a kutya derekasan őrzi a juhokat. A nyájtól elcsatangolt bárányokat visszatereli anyjukhoz, szereti a zsenge állatokat, ezzel szemben egyfajta természeti ösztön folytán szemmel tartja a tolvajgyanúsakat..." Bizony őkelme csakis a puli lehet!

Érdekes, hogy a mindennapok e nélkülözhetetlen társa a hitvilágban milyen különleges, sokszor ellentétes tulajdonságokat hordozó szerepet kapott. Dr. Vörös István szerint az alapréteg évezredek óta változatlan. A kutya khtonikus lény, az alvilág birodalmához tartozó, halott kísérő, közvetítő és lélek hordozó állat. Ezt tükrözik olyan rossz értelmű szólásaink, mint "kutyaszülte, ebadta, kutyafajta", melyek az "ördög adta, teremtette, ördög szülte, ördög fajta" kifejezések analógiái. Gyökerük az ősi vallásban, pogány múltban vélhető, hol a tisztább szellemi világ teremtését egy jó istenségnek, az anyagi, romlott, szenvedő és véges világot egy rossz, eb minőségű, ördögi lénynek tulajdonították.

Ördögtől, ebtől adottnak, csináltnak nevezték. Így aztán nem meglepő, hogy szárazság idején, többek között, a földbe temetett kutyát okolja a bajért a néphagyomány. Hogy a rontást megtörjék, meg kell keresni és ki kell ásni az ebet.

A pogány teremtés-mítosz késői továbbélését tanúsító esetet olvashatunk Ibrányí Mihály I. Rákóczi György fejedelemhez 1637-ben írott levelében, miszerint egy kakas, mely kutyaként ugatott, két tojást tojt. Az egyiket az asszonyok felnyitották, de a másikat, mint különös nevezetességet a fejedelemnek küldi, mert az íly tojásokból származnak a krokodilok.

Bálint Csanád említi egyik dolgozatában, hogy bár a pogány hitvilág tárgyalásánál mindig szó esik a szarvasról és a farkasról, a kutyának a X-XII. századi magyarság életében, mitológiájában betöltött szerepéről kevésbé történik említés. Dienes Istvánnal egyetértőleg veti fel a kenézlői és a gádorosi nyakörves kutyaábrázolásokat megőrző veretek szerepét.

Noha Szőke B. egyszerűen ünnepi, vadászatokon használt lószerszám díszeiként határozza meg ezeket, ők a kérdést az egész pogány hitvilág, a honfoglalás kori állatábrázolások szellemi hátterébe ágyazva vizsgálták. Az a tény, hogy a vadászó (kutya) és a vadászott (szarvas) állat különválasztva szerepel, továbbá, hogy a gádorosi leleten a kutya nyakán - a kenézlőihez hasonló - hármas tojásmintával jelzett nyakörv látható, véleményem szerint, teremtés- és eredet-mítoszi tartalmat hordoz. Ipolyi az állatáldozatokat még az emberáldozat helyettesítésének véli. Dr. Vörös szerint azonban a kutya/farkas áldozat nem tartozik a rituálék ezen körébe.

A középkori Magyar Birodalom területéről számos kutyaáldozatról tanúskodó lelet maradt fenn. A mai Magyarország területéről rendelkezésünkre álló adatok is imponálóak: a X-XIII. századi 15 település és 18 temető feltárásából 32 kutyacsontváz és 23 különálló kutyakoponya került elő.

Mivel a pogány hitvilág szerint a lelket a fej (koponya) foglalja magába, az nem csupán az egész állatot képviseli, hanem közvetítő szerepet betöltő áldozat is. Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy ezeket az állattestrészeket edénybe helyezve temették el. Feltételezhető, hogy ennek megerősítő, kiegészítő (lélektartó, őrző) szerepe volt. 1574-es kolozsvári feljegyzés tanúskodik arról, hogy a szokás az Árpád-kor és a XVI. század között általánosan elterjedt az országban.

A feltárt temetőkben 9 esetben halottal együtt, 1 helyütt utólag rátemetett, 4 ízben pedig sírok között, különálló gödörben eltemetett kutyát, illetve kutyakoponyát sikerült azonosítani. Más a helyzet a települések ásatásainál. Itt az előfordulás sokkal változatosabb. Házba temetés 5 lelőhelyen, kemencébe 4, gödörbe 5, verembe 2, árokba 2 és cserépfazékba 1 helyen történt.

A halottal együtt temetett ebek esetében azon pogány-kori szokás továbbélésének vagyunk tanúi, amikor az elhunyt mellé helyezett sírmellékletek, így például kedvenc lova, kutyája, egyes korokban és kultúrákban asszonya/i/, szolgái a túlvilági lét kényelmét, az elköltözött társadalmi állásának megfelelő helyet hivatottak az ősök árnyai között is biztosítani.

Ipolyinál bőséges utalást találunk pogány őseink temetési szokásaiban a kutyaszerepére. Ezt bizonyítja, hogy az árpád-kori sírokban szinte kizárólag a kutya előfordulása tapasztalható. Más állati maradvánnyal csak elvétve találkozhatunk. Ám a temetéseken túl kutyát áldoztak a halálozási évfordulók (halotti torok) alkalmából is. A kutyák közvetítettek a föld és az ég között; kísérték és védték a halott lelkét.

 

(Folytatjuk!)



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 

A Vitality Aussies Kennelben, Ausztrál juhász kiskutyák eladók. Anya: 2013.Világgyőztes, Apa: import Champion kan. További információ, tel.: +36-23/381-152, mail.cim: farkasdi45@outlook.hu, weblapcim: www.vitalityaussies.weebly.com

tovább a hirdetésre »

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)