Kiképzés, kutyaiskola
Rottweilerek az őrző-védő munkában II.
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
kutya.hu  |  2010. augusztus 10.

Most érkeztünk el a lényeghez: a kiképzés kezdetéhez. Tételezzük fel, hogy van egy igazán jó segédünk, menjünk hozzá és mondjunk el neki mindent a kutyánkról!


 

Figyeljünk arra, amit a segéd mond és válaszoljunk őszintén a kérdéseire! Tartsuk szem előtt, hogy a segédnek pontos képet kell kapnia a kutyánkról ahhoz, hogy tudja, hogyan dolgozzon vele. Ezután a segéd kiköti a kutyát egy oszlophoz egy minimum 4 méter hosszú pórázzal, vagy megkér minket, hogy fogjuk a kutyánkat. A kutyát erős bőr vagy műanyag póráz tartsa szintén erős nyakörvvel vagy hámmal. A segéd ezután eltűnik a kutya szeme elől (palánk, fa stb. mögé bújik) és a gazdának a kutyát a póráz teljes hosszának a végére kell, hogy vigye, nehogy a kutya a hátára essen, vagy még súlyosabban megsebesítse magát, amikor a segéd akcióba lendül és a kutya temperamentumosan reagál.

Ezután a segéd kilép a búvóhelye mögül - ütőzsákkal vagy ronggyal az egyik, és bottal vagy ostorral a másik kezében -, és a kutyára mered fenyegető testtartást felvéve, de mozdolatlanul. (Az ideális távolság 7-8 m, de ez lehet természetesen több vagy kevesebb). Ennél a pontnál a kutyának jelzéseket kell adnia a segéd felé, amire a segédnek megfelelően kell reagálnia. Egy jó idegrendszerű és nem túl gyanakvó kutya általában csak visszabámul és/vagy közömbösen reagál a segédre.

A segéd ezután, hogy látta a kutya ilyen jellegű válaszreakcióját, lassan a kutya felé kezd el sétálni, testével a kutya felé hajolva és a bottal vagy ostorral a védőnadrág szárát ütögetve, ezzel szimulálva a fenyegetést. Ezt addig folytatja, amíg valamiféle reakciót nem vált ki a kutyából. Ez a reakció lehet egészen csekély (a fülek felállnak, megmerevednek vagy a kutya nézése válik intenzívebbé), de lehet egészen erős (ugatás, morgás, ugrálás). A segéd dolga, hogy ezekre a viselkedésekre megfelelően válaszoljon, akár elfutva a kutya elől vissza a búvóhelyre, hogy a kutya azt érezze, ő futamította meg a segédet - abban az esetben, ha a kutya reakciója elég gyenge volt. Ebben a helyzetben a kutya védőösztönét vizsgáljuk. Amikor a kutya reagál, a segédnek gyorsan el kell fordítania a szemeit és a visszavonulás, elfutás közben a kutya felé kell lendítenie a rongyot, zsákot, hogy ezzel csalogassa elő a kutyából a zsákmányszerző ösztönt és ily módon oldja a kutyában az előbb keletkezett védőösztön által okozott feszültséget.

Ellentétben a nyugodt, zsákmányorientált kutyával a nyugtalan, ideges kutya általában nagyon gyorsan reagál a búvóhelye mögül kilépő segédre. A kutya azonnal ugatásba, morgásba kezd, ahogy a védőösztön sokkal hamarabb működésbe lép, mint egy nyugodtabb kutyánál.

Amikor a segéd látja az erős válaszreakciót, azonnal menekülésbe kell kezdenie, mivel ezek a kutyák nagyon könnyen túlpörögnek. Az ilyen kutyákat a kezdetektől fogva zsákmányorientáltan kell képezni, hogy kevésbé legyenek idegesek és nyugodtabban fogják a rongyot, majd később a kart. Ügyelni kell arra, hogy a nyugtalan kutyát ne terheljük túl és a nyugodt kutyának is fenntartsuk az érdeklődését a kar megszerzése iránt. Ideális esetben olyan kutyát szeretnénk, amely magabiztosan válaszol fenyegetésre és lelkesen, erős ösztönnel reagál a zsákmányra.

Életbevágóan fontos a korai kiképzésnél, hogy a kutya azt érezze: mindig győz és ő kontrollálja a segédet. Emellett a védőösztön megjelenését mindig a zsákmányszerző ösztön erősítésével kell korrigálni. Ezután a gazda láthatja, hogy kutyája sokkal magabiztosabban válaszol a segéd megjelenésére.

Ezután, hogy a segéd letesztelte a kutya védőösztönét és kialakította a képet a kutyáról, tudja, hogyan folytassa a további kiképzést. A kutyát meg lehet közelíteni, de nem egyenesen, szemtől szembe és nem fenyegetőzve, hanem félkörös mozgásokkal, egyre csökkentve a távolságot a kutya és a segéd között, miközben a segéd az egyik kezében tartja a rongyot. Amikor a segéd elég közel ér (kb. 1 m), a kutya felé lendíti a kezében lévő zsákot, rongyot, alkalmat adva a kutyának, hogy elkapja azt. Amennyiben a kutya ugrik a rongyért és elkapja azt, a segédnek kell döntenie a kutya idegrendszerét ismerve. A nagyon ideges, nyugtalan kutyának azonnal oda kell adni a rongyot és hagyni, hogy vigye vagy tartsa a zsákmányát, amíg el nem engedi. A jóval nyugodtabb kutya felé a segéd tanúsíthat egy kis ellenállást a rongy nyugodt húzásával, mielőtt néhány pillanattal később odaadja azt annak érdekében, hogy növelje a kutya harci ösztönét.

A fiatal kutya kiképzésénél a segédnek egy vagy két fogás után abba kell hagynia a fogatást azért, hogy a munka a legnagyobb intenzitásnál érjen véget. Az utolsó fogásnál megengedheti a segéd, hogy a kutya levigye a pályáról a zsákmányt. Lényeges, hogy a fiatal kutyát ne dolgoztassuk túl! A kutyának a pályát akkor kell elhagynia, amikor tele van intenzitással és egy kicsit kielégítetlen. Úgy kell elhagynia a pályát, hogy még többet akarjon, így a következő alkalommal teljes intenzitással és még jobban fog dolgozni. "Az őrző-védő munkában a kevesebb munka jobb lehet, mint a több."

A fiatal rottweilereket egy ideig nem szabad megütni bottal. A bot emellett jelen lehet a kiképzéseknél, a segéd mozgathatja is a kutya fölött, nem fenyegető jelleggel, hogy a kutyát hozzászoktassuk a bot jelenlétéhez és segítsünk neki legyőzni azt a veleszületett viselkedést, hogy elkerülje az ütést.

Amennyiben a kutya nem mutat érdeklődést a zsákmány iránt, és nem tudunk a védőösztönére sem hatni, akkor álljunk le a kiképzéssel és pihentessük a kutyát egy darabig. A kutyát ne kényszerítsük munkára, mielőtt nem érett meg rá. Ne feledjük: minden kutyánál más korban kell elkezdeni a kiképzést, mivel mindegyik különálló "személyiség", és nem egyformán érnek be. Vannak rottweilerek, amelyek 1 éves korukban készek a munkára, de vannak olyanok, amelyek csak 15-18 hónaposan, és vannak olyanok, amelyek sohasem lesznek elég érettek. Egy másik módszer, amivel fejleszthetjük kutyánkat, ha úgy látjuk, hogy gyenge benne az ösztön, hogy kikötjük úgy, hogy lássa azt, ahogyan más kutyákkal dolgoznak. Ez gyakran kiépíti a kutyában a megfelelő viselkedést. Itt is ügyeljünk arra, hogy a kutya csak rövid ideig nézze a többieket, hogy felkeltse az érdeklődését, de ne fárasszuk ki.

Ha a kutyánk jól dolgozik, megfelelő intenzitással, akkor gond nélkül gyakorolhatunk vele heti 1-3 alkalommal. Amennyiben kutyánk hamar kifárad és elveszti érdeklődését, ne dolgoztassuk túl sokat és hagyjuk, hogy az ösztönei a kiképzések között erősödjenek és a megfelelő időben legyen kész a munkára. A kiképzések gyakoriságát bízzuk a segédre!

Néhány nagyon jó kutya képes arra, hogy kart fogjon első alkalommal, másoknak több hónapot kell gyakorolniuk, hogy karra mehessenek és van olyan kutya is, amely képtelen a fejlődésre. A segédnek és a gazdának mindig szorosan együtt kell működnie ahhoz, hogy a kutya fejlődjön. Néha szükség lehet arra is, hogy 1-2 hónapra abbahagyjuk a kiképzést, hogy a kutya beérjen és az ösztönök kifejlődjenek.

Nagyon fontos, hogy megfelelő alapokat építsünk ki a fiatal és tapasztalatlan kutyában. A rossz élményeket nagyon nehéz kijavítani és úgy tűnik, hogy rottweilereinknek olyan hosszú távú emlékezőtehetsége van, akár az elefántoknak.

Tartsuk szem előtt: A türelem erény és megvan a maga eredménye, ha rottweilerekkel dolgozunk.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)