Pszichológus
Lélekgyógyász szőrbundában
Meghallgatnak
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Mirtse Áron  |  2011. január 28.

Lélekgyógyász szőrbundában

Közel öt évtizeddel ezelőtt egy amerikai pszichiáter, dr. Boris Levinson egy súlyosan szellemi fogyatékos kisfiúval próbált kapcsolatot teremteni, sikertelenül. Egy alkalommal azonban a professzor magával vitte a rendelőbe a bulldogját.


 

"A kutyák nem önmagukról beszélnek neked, hanem meghallgatják azt, amit te mondasz el magadról." (Jerome K. Jerome)

És ekkor megtörtént a csoda: a gyerek, aki mindaddig a saját belső, elzárt világában élt, egyszer csak elkezdett kommunikálni - a kutyával. A bulldog segítségével Levinson rést nyitott a kisfiút a világtól elzáró láthatatlan falon - és felfedezte az állatterápiát.

 

Néhány tudós már a XX. század elején felfigyelt arra, hogy az állatok alkalmasak arra, hogy "jégtörőként" szolgáljanak pszichés sérülések kezelésénél, de Levinson volt az első, aki részletes tudományos elemzést készített a témáról. Rövidesen követői akadtak: Sam és Elizabeth Corson 1977-ben beindította az első állatterápiás programot az USA-beli Ohio Állam Egyetemén. A módszer azóta széles körben ismertté vált, és sikerrel alkalmazzák, elsősorban angol nyelvterületen (USA, Nagy-Britannia, Ausztrália). A szellemileg, lelkileg vagy testileg sérült gyerekek és felnőttek rehabilitációjában számtalan állat vesz részt, köztük macskák, lovak, sőt delfinek is. Az állatokkal való kapcsolat jótékony hatása sokrétűbb, mint gondolnánk. A lovaglás például - azonkívül, hogy javítja a mozgáskoordinációt és segíti a szociális beilleszkedést -ritmikusságának köszönhetően a beszédzavarok kezelésében is felhasználható. Az állatok jelenléte, meleg testük, selymes szőrük érintése csökkenti a vérnyomást, oldja a szorongást. Az állat nem tesz különbséget az egészséges és a beteg között, mellette a fogyatékos gyerek végre teljes értékű embernek érezheti magát. A kommunikáció eleinte egyébként is könnyebben megy pillantással, érintéssel, mint szavakkal...

 

Négylábú beteglátogatók

A legsűrűbben mégiscsak kutyák vesznek részt a gyógykezelésben, hiszen ők azok, akik a legszorosabb kapcsolatban állnak az emberrel. A jólnevelt - és "szakképzésben" is részesített - kutya nemcsak barátságosan, nyitottan viselkedik az emberrel szemben, hanem irányítható is, és minden nehézség nélkül "bevethető" ott is, ahol nincs istálló vagy speciális medence, tehát akár egy kórházi ágy mellett is. Az autista, Down-kóros és egyéb fogyatékosságokkal küszködő gyerekek valamint súlyos, olykor gyógyíthatatlan beteg felnőttek mellett igen jelentős szerephez jutnak az állatok az idősek otthonaiban. Míg a mai gyerekek igen nagy része teljesen denaturált körülmények között nő fel, addig a hetven-nyolcvan éves emberek zömét tömérdek ifjúkorban átélt élmény fűzi az állatokhoz, s jelenlétük felébreszti a gyerekkori szép emlékeket. Ismert olyan eset, amikor egy 84 éves asszonynak, aki lemondott az életről, s nem volt hajlandó senkivel beszélni, sem az ágyból felkelni, a terápiás állat megjelenése adta vissza az életkedvét: amint a macska a szobába lépett, az idős hölgy arca felderült, a második alkalommal már élelemmel kínálta, harmadszorra pedig felállt, hogy odamenjen hozzá.

 

És hogy van a papagájod?

Az állat kaput nyit az egyik ember irányából a másik felé - ha másért nem, hát azért, mert beszédtémát jelent. 25 évvel ezelőtt egy kísérlet során idősek otthonában élő emberek csoportjai közt végeztek összehasonlító elemzést: az egyik csoport tagjai hullámos papagájokat gondoztak, a másik csoportnak csak szobanövényei voltak. A papagájtartók rövidesen sűrűbben társalogtak egymással kedvenceikről, mint saját testi és egyéb problémáikról.

Az állat visszaadhatja egy magányossá vált öregember számára azt az érzést, hogy valakiről gondoskodnia kell, hogy valakinek ő a legfontosabb a világon. Ennek ellenére az idősek számára létesített szociális intézmények legtöbbjében tilos az állattartás. Németországban még jogi viták is folynak erről: szakértők szerint egy szociális otthon szobája is önálló háztartás, ahol a lakótól nem vonható meg bizonyos mértékű önrendelkezés. Az ellenkező oldalon állók ugyan hivatkoznak a higiéniai okokra, állítván, hogy az állat fertőzéseket terjeszthet, ám ezzel az erővel betilthatnák a kórházi látogatást is, hiszen az emberi betegségek közvetítője sokkal könnyebben lehet ember, mint állat.

Az Egyesült Államokban egy 1987-ben végzett felmérés szerint 31000 szociális intézményben élő embert látogatott összesen 2000 különféle állat, s noha a higiéniai intézkedések csupán a szokásos oltásokra korlátozódtak, egyetlen esetben sem történt semmiféle megbetegedés.

 

Új élet a rács mögött

Hogy azért van-e, mert a Szentbernáthegyi kolostor mentőkutyái voltak az első négylábúak, akik vöröskeresztes-jelvényt viseltek, nem lehet tudni - mindenesetre Svájc nyitottabbnak mutatkozik a terápiás állatok alkalmazásának kérdésében az Európában megszokottnál.

Nemcsak a gyógyászatban fedezték fel az állatokkal való foglalatosság jótékony hatását: a svájci Saxerried Fegyintézetben az elítélteknek a társadalomba való visszailleszkedését is négylábú "munkatársak" segítik. A börtönhöz gazdaság tartozik 120 lóval, s a raboknak megengedték azt is, hogy cellájukban macskát tartsanak.

Egy amerikai büntetés-végrehajtási intézet ennél is többre vállalkozott: az elítélteket kutyakiképző-munkába vonták be, melynek során mozgássérülteket segítő kutyákat készítenek fel majdani feladatuk ellátására. A fegyencek így nemcsak az állattal való kontaktus élményével gazdagodnak, hanem azzal az érzéssel is, hogy valami hasznosat cselekedtek.

Még átütőbb siker várható a kutyáktól a nevelőintézetekben: a családi háttér nélkül felnövekvő gyerekek könnyen letéríthetők a helyes útról. A négylábú barát olyan fogódzót jelenthet a számukra, amely segít elkerülni a rögös életútjukon rájuk leselkedő veszélyeket.

 

Kutya - receptre

A vakvezető kutyák már igen régen "polgárjogot" nyertek, jelentőségükhöz ma már nem fér kétség: bizonyítja ezt az is, hogy olyan kedvezményekben részesülnek, amely semmilyen más négylábúnak nem jár. A halláskárosultak jelzőkutyái és a mozgássérülteket segítő ebek is egyre több elismerést kapnak. A lélekre gyakorolt gyógyító hatás sokkal nehezebben mérhető, de egyre több a pozitív tapasztalat.

Angol nyelvterületen több évtizedes hagyománya van az állatok "gyógyászati katalizátorként" való felhasználásának, de már a németül beszélő országokban is száz fölött van az olyan kórházak száma, ahová rendszeresen belátogatnak a négylábúak. Magyarországon ma még legfeljebb a kórházkertekben úgy-ahogy megtűrt macskák jelentik a betegek számára az állatokkal való jótékony kapcsolat lehetőségét, de talán rövidesen eljön az az idő, amikor a doktor azt írhatja a receptre: napi háromszori kutyasimogatás...

 

 



nyitókép: archív

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)