A fajtatenyésztés története
Hazai német juhászkutya-állományunk II.
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Reiter László  |  2002. május 25.

Úgy nem lehet eredményesen tenyészteni, hogy az állandóan váltakozó divatáramlatoknak megfelelően az értékes tenyészállataink legjobb ivadékait generációról generációra "kisöpörjük"...


Az előző részből beláthatjuk, nem lehet úgy eredményesen tenyészteni, hogy az állandóan váltakozó divatáramlatoknak megfelelően az értékes tenyészállataink legjobb ivadékait generációról generációra "kisöpörjük", mert azok már nem importok, s nem lehet olyan hangzatosan reklámozni kölykeiket... Így nem tenyészteni, csak szaporítani lehet, akkor is, ha éppen az aktuális "Sieger" kannal fedeztetjük szukánkat.
Hiszen ebben az esetben minden generáció újrakezdésnek számít az egyébként igen ígéretes vérvonalak megszakadása miatt, ahelyett, hogy alapoznánk azokra, mintegy kialakítván egy saját állomány genetikai bázisát!

Az előző fejezetben említettem az SV felelősségét is. Ne legyen tabutéma, vizsgáljuk meg, miben áll ez!

Néhai Dr. Christoph Rummel, aki 1982-ig volt az SV elnöke, rendkívüli elhivatottsággal, szakmai tudással és hittel irányította az anyaországi tenyésztést, nem mulasztva el számtalanszor hangsúlyozni azt, hogy a fajta léte, használati kutyák közötti világelsőségének biztosítása többek között azon is múlik, hogy genetikai sokszínűségét mennyire sikerül megőrizni úgy, hogy a populáció mégse keltse heterogén állomány benyomását a szemlélőben. Törekedett a meglévő típusok között a standard határain belül megengedhető változatok s az összes színváltozat megtartására is. Rummel úr munkássága egy igazi használati kutyapopuláció további kívánatos konszolidálódását eredményezte, amelynek egyedei a belső értékeken túl külső megjelenésükben is igen impozánsan reprezentálták a német tenyésztők elképzeléseit. A kutyák színüktől független esélyekkel indultak a nagy megmérettetéseken.

Rummel úr halála után az addigi tenyésztési főfelügyelő, Hermann Martin vette át az SV irányítását. Nevéhez fűződik a Német Juhászkutya Világszövetség, a WŰSV létrehozása, amely óriási jelentőségű lépés a fajta értékeinek világszerte történő megőrzése és fejlesztése érdekében. Martin úr azonban - meglátásom szerint - két alapvető hibát is elkövetett.

Az egyik a fajta külső megjelenési jegyeinek és színének túlzott, indokolatlan mértékű egységesítése, aminek következménye a génbázis veszélyes beszukülése. A másik pedig egy talán ennél is nagyobb hiba: rendkívüli elfogultság a német tenyésztésű kutyák javára a külföldiekkel szemben a meghatározó jelentőségű anyaországi rendezvényeken. Néhány jelentéktelen kivételtől eltekintve külföldi kutya labdába se rúghatott a megmérettetéseken. A "keleti blokkból" meg aztán végképp nem! A régi tenyésztők tudják, hogy akár még csak 5-6 évvel ezelőtt sem jöhetett volna szóba olyasmi, hogy magyar tenyésztésű kutya a "Siegeren" "munkaosztályban" akár "Vorzüglich"-et (kitűnőt) elérjen, minőségtől függetlenül. Azt pedig, hogy egy kutya például Vorzüglich 31. legyen, még remélni is szentségtörésnek számított! Ilyen szemlélet mellett nem csoda, ha kialakult az az általánosítás hazánkban, hogy a német import kutya = jó kutya, hazai vagy egyéb kutya = rossz kutya. Sajnos ezt a szemléletet hazai "szakemberek" is erősítették.

Ennek "köszönhetően" szakadt meg nálunk sok olyan rendkívüli lehetőségekkel kecsegtető tenyészegyed vérvonala, amely az anyaországban méltán örvend igen nagy megbecsülésnek.

Ma az SV történelmének "legújabb kori" szakaszában megtörni látszik a jég. Számos külföldi tenyésztésű kutya, köztük magyarok is, egyre jobb eredményekkel szerepelnek SV rendezvényeken. kutyáink legjobbjai olyan qualifikációkat érhetnek el, amelyeket néhány éve még nem is remélhettünk! Újra van ordas színű kutya a VA (Vorzüglich auslese = Kiválasztott Kitűnő) mezőnyben, méghozzá olyan, amely a következő évben ragyogó utódcsoporttal védte meg címét! (Ezek után kíváncsian és bizakodva várom, vajon mikor nyerhetnek újra tért a fekete színű kutyák is!) Az SV szemlélete jó irányban változni látszik. Azon mégse csodálkozzunk, ha a hazai szemlélet változásához ennél jóval több időre lesz szükség. Hiszen a tenyésztők tekintete elsősorban az anyaországra tapad. Ez jó dolog, mert csak így lehet követni a szakmai trendeket, az azonban már nem jó dolog, ha saját állományunkban még a kincsért sem hajolunk le, miközben a nyugati állományból a tenyésztésből kizárt minőséget is többre nézik "mértékadó tenyésztők".

Az eddigiek alapján úgy vélem, nem csodálkozhatunk azon, ha azt mondjuk, hogy tulajdonképpen ütőképes magyar állomány kialakítására - bár a lehetőségeink folyamatosan adottak voltak és azok ma is - kereslet nem nagyon volt, ezért az igazából ki sem alakulhatott. Jelenlegi állományunk a generációról generációra történő újrakezdésnek "köszönhetően" kvázi része a standard ország állományának. Következésképpen minőségileg is hasonló kutyákat ad, mert azt azért abszurd dolog lenne feltételezni, hogy lényegében ugyanaz a genetikai bázis más-más átlagminőséget produkálna földrajzi területenként. Már csak ezért sincs értelme az állandó újrakezdésnek, sokkal inkább végre egy saját állomány kialakításának, amelyre aztán következetes tenyész kiválasztással generációkat lehet építeni.

Látok ilyen jeleket már kis hazánkban, és bízom benne, hogy a folyamat ezúttal nem fog megakadni csak azért, mert jövőre új favoritok kápráztatják majd el a "Sieger" VA mezőnyében a nemzetközi közönséget!

 




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)