Tenyésztésről általában
Miért nem válik be az angol tenyésztési szisztéma?
Német juhászkutya-tenyésztés
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Reiter László  |  2013. július 30.

Miért nem válik be az angol tenyésztési szisztéma?

Gyakran hallhatjuk - a német juhászkutya vonatkozásában is, és elsősorban az anyaországi mintához igazodó tenyésztési szisztéma ellenzőitől -, hogy "bezzeg Angliában"! Az egyik legnagyobb állattenyésztési múlttal rendelkező országban ismeretlenek azok a szigorú, intézményesített szabályzatok, amelyeknek a kötöttségei mentén kínlódva a világ más tájain élő tenyésztők meg sem tudják közelíteni angol kollégáik tenyésztési sikereit.


Kalandozzunk el hát a britek állattenyésztői munkásságában, hogy megláthassuk a különbségeket, és vélt vagy valós ellentmondásokat, amelyek a szigetország és a nagyvilág tenyésztőinek tevékenysége, eredményessége között léteznek.

Szokás ilyenkor a tenyésztői igényességre, mint lehetséges magyarázatra hivatkozni. Bár ennek sok köze van a dologhoz, meglehetősen olcsó magyarázat lenne ennyivel beérnünk. Azt már most szögezzük le, hogy az úgynevezett brit szisztéma - amely szerint mindent lehet a tenyésztésben csinálni, s nem a módszer a fontos, csupán az eredmény -, noha a fajták jelentős részénél jelentős eredményekre vezetett, mégsem mindegyiknél vált be, különösképpen nem a német juhászkutyáknál, amire természetesen ők is rájöttek, s megtették a szükséges intézkedéseket. Így tehát be kell látniuk az "angol módszer" híveinek, hogy azért ők sem egészen minden kötöttség nélkül tenyészthetik valamennyi fajtát. Tény azonban, hogy sokat igen.

Az imént említett tenyésztői igényesség csak az egyik magyarázat arra, hogy kötöttségek, szabályok nélkül hogyan lehet eredményesen tenyészteni. Ilyen nagy állattenyésztési múlttal rendelkező országban a történelem során kialakult hagyományok, amelyekhez alapos tudás és az utóbbi évtizedekben nagyfokú társadalmi jólét is társul, megteremtik azokat az alapokat és feltételrendszereket, amelyekre az igényes tenyésztői munka támaszkodik. S a piac nagy úr! Akik letérnek a helyes útról, nem lesznek versenyképesek. Nem arról van szó ugyanis, hogy a britek minden szabály nélkül tenyésztenek, hanem arról, hogy szinte valamennyien önkéntesen tartják magukat az íratlan szabályokhoz. Ez az egyik titka eredményeiknek.

Be kell azonban látnunk, hogy más népeknél is meglévő az akár írott, akár íratlan szabályokon nyugvó tenyésztői igényesség, amely a legtöbb fajta esetében törvényszerűen hasonló minőségű populációkat eredményez. Elérkeztünk hát egy tévhit eloszlatásához. A legtöbb fajta vonatkozásában nem az angol tenyésztők viselik a koronát, noha néhánynál élmezőnyben vannak.

Kétségkívül léteznek azonban olyan fajták, például angol telivér, angol agár, angol véreb, amelyek a maguk nemében egy bizonyos speciális területen rekordernek számítanak. Hogyan lehetséges ez? Nem nehéz a választ megtalálni. Az angol telivér és agár tekintetében ugyanis a legfőbb, mondhatni szinte az egyedüli szelekciós szempont az állatok gyorsasága. Azon kívül, hogy a telivér és agár minél nagyobb távolságot minél rövidebb idő alatt tegyen meg, jóformán semmi más nem számít. A kancatulajdonosok csak a leggyorsabb fedező ménekkel fedeztetik állataikat. Az agaraknál is csak a rekordidőt futó bajnokok számíthatnak arra, hogy génjeik megfelelő arányban elterjednek a populációban. A vevők elvégzik a további szelekciót, hiszen nem elégszenek meg azzal, hogy valaki közepes teljesítményű szukát csúcseredményt futó kannal fedeztetett, az az igazán keresett alom, amelynek az anyja is csúcsidőt futott. Így rövidesen a populáció rokon egyedei között folyik az adott tulajdonságra nézve kompromisszum nélküli szelekció.

Hasonló a helyzet az angol véreb vonatkozásában is, azzal a különbséggel hogy nála nem a gyorsaság a fontos szempont, hanem a szimatképesség és kereső-kutató hajlam.

Az ilyen kevés szempont szerinti kiválogatás rövid idő alatt meghozza gyümölcsét. E módszer eredményezte a világ leggyorsabb versenylovait, agarait, valamint a legkiválóbb nyomkereső vérebet. De vajon a többi tulajdonság vonatkozásában milyennek mutatkoznak ezek az állatok? Lehet e az angol telivérrel szántani, vagy terhet vontatni, anélkül, hogy tönkremenne? Nem, hiszen nem arra való! Nem arra tenyésztették! Lehet e az angol agarat katasztrófakutyaként, hegyi mentőként vagy vakvezetőként használni? Azt hiszem, még a kérdés felvetése is mosolygásra késztet. Hiszen az ő élete a futás, a versenypálya. Tereli e az angol véreb a birkanyájat, vagy megvédi e gazdáját a rá leselkedő veszélyektől? Ugye nem? Hiszen nem alkalmas rá! Az a tenyésztési szisztéma, amely őt "alkotta", csak a nyomkövető készségéről gondoskodott!

Az angol hírnév elsősorban ezeknek a "rekordtulajdonságoknak" szól. Ugye milyen könnyű lenne német juhászkutyát is tenyészteni, ha csak arra kellene szelektálni, hogy a kutyák kizárólag az őrző-védő munkában nyújtsanak kiváló teljesítményt? De amellett még nyomot is kell követni, tűzből, vízből, lavina alól, romok közül embert menteni, kábítószert felkutatni, nyájat terelni, vak embert vezetni, és még korántsem soroltam fel mindent, amire a német juhászkutyának öröklött adottságai alapján, megfelelő kiképzés után képesnek kell lennie. Mindezek tetejébe még az alkata is legyen olyan, hogy kitartó munkavégzést várhassunk el tőle.

Ugye mindenki belátja, hogy ilyen sok szelekciós szempont már nem viseli el a kötetlen tenyésztést? Ez már túl sok ahhoz, hogy a tenyésztők nagy része ne keresse a kényelmesebb, és egyúttal veszélyesebb megoldásokat. A német juhászkutya tenyésztésénél már szükség van olyan megkötöttségekre - nevezzük ezeket szabályoknak -, amelyek az emberi tényezővel, az igényességgel együtt garanciát jelentenek a kívánatos tulajdonságok populációszinten való megőrzésére és terjesztésére.

A német juhászkutya nem fut olyan gyorsan, mint egy angol agár (bár azt azért megnézném, melyik bírja tovább), és noha szimatkészsége rendkívüli, talán ebben a tulajdonságban az angol véreb valamivel leelőzi őt. Ám a német juhászkutyában együttesen vannak jelen azok a tulajdonságok, amelyek a többi fajtában szétforgácsolva találhatók meg. ráadásul minden kívánatos tulajdonságban a legjobbak között van. És az az igazi művészet - anélkül, hogy alábecsülném brit sporttársaink rekordokra törő tevékenységét -, amely ezeket a tulajdonságokat egyetlen fajtában összesítette, megtartotta és fejleszti. Ez az igazi rekord. Ebben Németországban mutatja a legjobb példát. Az a tenyésztői tevékenység, amely a német juhászkutyát, mint univerzálisan használható fajtát eredményezte, nem képzelhető el másképpen, mint maximalista tenyésztők szervezett és szabályozott munkájaként.



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)