Tenyésztésről általában
A tenyésztés felelőssége V.
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Békeffy Tiborc  |  2010. február 15.

Sorozatunk korábbi cikkeiben áttekintettem a tenyészcél, tenyészegyedek, szaporulat, szervezeti háttér, támogatás és kontroll kérdésköröket.


Rögös út

     Arra is utaltam már, hogy a tenyésztés rögös útján, mint az élet annyi más területén, a siker vágya motiválja a tenyésztőt. Talán az is kitűnt az eddigiekből - noha nem tartom bűnnek a tisztes haszonra törekvést -, sikeren elsősorban nem a gazdasági, hanem a szakmai sikert értem és érzem.
     A tenyésztői munka eredményességének elsődleges szűrői a kiállítások, versenyek, tenyészszemlék. Az itt elért sikerek meghatározóak a piaci érvényesülés szempontjából is. Nézzük tehát közelebbről e területet!
     A honi kinológia múltját vizsgálva azt látjuk, hogy a háború előtt, majd annak pusztításai miatt is, a '60-as évekig a népesség eltartó képességéhez viszonyítottan alacsony egyedszámmal tartott néhány fajtára korlátozódik a regisztrált ebek állománya. Ugyanakkor, bár a háború alatt is zajlottak rendezvények - elsősorban kiállítások -, számuk mind relatív,mind abszolút értelemben lényegesen alacsonyabb a mainál. A '60-as évekkel kezdődő lassú politikai nyitás is közrejátszott abban, hogy a kinológia új fejlődési szakaszába léphetett. Egyre több fajta honosítására nyílt lehetőség. Fokozatosan nőtt a tartott fajták s egyedek száma, majd a '90-es évek második felétől egyre bővülő fajtakínálat mellett lassú kereslet csökkenésének vagyunk tanúi. Az emelkedő létszámmal természetesen megnőtt a rendezvények iránti igény. Mára az egymással konkuráló, esetenként perben, haragban lévő szervezetek kiállítási dömpingjével találjuk szembe magunkat. Már nem a szakmai munka eszközéről, hanem gazdasági létalapjáról van ugyanis szó.

Kevesebb több lenne...
 
A nemzetközi (CACIB) kiállítások gyakorlatilag örökbérletben kerülnek leosztásra. E körbe bejutni szinte lehetetlen, ha mégis sikerülne, az újabb darabszám-növekedést jelentene. Ez évben már nyolcat rendeztek, ebből hármat Budapesten. Nemzeti (CAC), speciális- és klub CAC, tájjellegű kiállítás pedig minden hétvégére jut, akár több is. A tenyészszemlék mai rendszeréről ekkor még nem is szóltunk! Az egyik "szerv" részéről felmerült a CAC kiállítások rendezésének alanyi joggá tétele.
     Vajon lehet-e a minőség fokmérője ez a nagyszámú kiállítás? Biztosítható-e ehhez a szükséges szakmai színvonal, bírókból?
     A 4-500 kutyás kiállítások anyagi rentabilitása pedig legalább kétséges.
     Korábban már említettem néhány anomáliát a ringek tájáról, s ilyenekkel bőven találkozhatunk olvasói észrevételek formájában is. Más természetű, de ide kívánkozó jelenség az az általános és igen sportszerűtlen magatartás, mely a korlátlanul nevezett "örökös győztesek" szerepeltetésében nyilvánul meg, hiszen a tízszer CAC, ötször HFGY kutya bizonyára nem rosszabb, mint a harmincötször CAC, tizenkétszer HFGY eb, talán csak a gazdája intelligensebb (esetleg szegényebb?). Ezt a sportszerűtlen magatartást a szabályozás szintjén kellene meggátolni.


Bírák bírálata

(vagy Mädchen für alles-ek)


    Amit még fontosnak tartok kiemelni: a kiállítás szakmai része a fajtagyőztesek kiválasztásával az egyedre nézve befejeződik. Informális jelentőséggel bír még a tenyészcsoportok vagy utódcsoportok versenye, valamint a veteránok bemutatása. A többi a "Show". Mert igaz ugyan, hogy a Best in Show-ban nem a különböző fajtákat, hanem az egyes egyedeket kell saját standardjukkal összevetni, s az ennek leginkább megfelelő a győztes, mégis, erről egy bíró - meglehet a fajta specialistája - már döntött a fajtagyőztesség kiadásával. Ne feledjük, a cím kiadása nem kötelező! Most pedig egy másik bíró - több fajtás, all rounder - lényegében ezt a döntést bírálja felül.
     A kiállítások rendszerében vitákra ad okot, hogy különböző szervezetek eltérő követelményrendszerben adnak ki például champion címet, ugyanakkor azokat konvertálhatónak ismerik el. Hazai gyakorlatunkban a kiállítások főszereplője a kutya helyett gyakran a bíró, ha értik mire gondolok. Nem az a baj, hogy bírálatot nem lehet óvni, mivel elégedetlen kiállító mindig van, s így az óvások parttalan tengerében merülnének el a kiállítások, ha erre lehetőség nyílna. A baj az, hogy a minősítések elvesztették valódi jelentésüket, s mára sértésnek számít egy nagyon jó, pláne jó cím kiadása. Határainkon túl a minősítések inkább megőrizték értéküket. Baj továbbá, hogy az előírtan nyilvános bírálatok, melyeknek kiállítók és nézők számára érthetően kellene elhangzani, az esetek többségében még a kiállító számára is "titkosan", hallhatatlanul esnek meg. Tartalmukat majd a bírálati lapról kell megfejteni. Személyes tapasztalatom, hogy a szakmailag legjobb bírók általában hallhatóan bírálnak, mintegy vállalva véleményüket. Érdekes módon az igazi kutyások ezt a magatartást mindig is értékelték. Sajnálatos, kizárólag gazdaságilag indokolt törekvés a mindenes bírók foglalkoztatása. Az, hogy szakmai szempontból a fajtaspecialista bírók meghívása lenne kívánatos, a legtöbb esetben érdektelen érvnek bizonyul. Pedig a hozzáértő bírók egyeztetett szemléleten alapuló, az adott egyedről szóló bírálatai lennének hivatottak a tenyésztést orientálni a helyes irányba. Hivatásuk lenne a tenyésztőkkel, érdeklődőkkel megismertetni az egyed helyét a populációban, illeszkedését a tenyésztés kívánatos irányához, kiküszöbölendő hibáinak, illetve erősségeinek kiemelése a tenyésztés szempontjából.

     S ezzel rá is térhetünk a tenyészszemlék rendszerére. Ismert, hogy a fajtaklubok úgynevezett főtenyészszemléket - melyeken az előírt képességvizsgálatokat is megejtik -, a különféle szervezetek pedig általános, fajtacsoportokra vonatkozó tenyészszemléket rendeznek. Főtenyészszemléken inkább előfordul fajtaspecialista bírók foglalkoztatása, bár itt sem általános jelenség. Általános tenyészszemléken azonban, a fentebb írtak okán, meghívásuk nem cél. Ezek szakmai színvonala több mint kérdéses. Mégis a jövőt illetően optimistának kell lennünk, mivel a vonatkozó FVM rendelet e kérdésben is megoldást kínál.
     Szakmai szempontból a versenyek területén kissé jobb a helyzet. Itt is vannak persze vitás esetek, de a mérhető teljesítmények mégis megfoghatóbbá teszik a látottakat, így a bírók helyzete ennek megfelelően más.

Se veled, se nélküled...
 
     Gond ezen a területen inkább a versenyek szabályzataival, a rendezés megfelelőségével, illetve a részt vevők alacsony számával van. A feltörekvő, új kutyás sportok szervezetei még útjuk kezdetén jó eséllyel elkerülhetik a régebbi szervezeteknél jelentkező buktatókat, ha energiáikat a szakmai munkára koncentrálják, s az egyéni ambíciókat a közös munka sikeréért támogatják, ahelyett, hogy egymással szemben próbálnák azokat érvényesíteni.

A tolerancia nem mérhető centiben
 

     E változásokat lesz hivatott - reményeim szerint - előmozdítani a változó jogszabályi környezet, melynek ismerete a tenyésztői tevékenység elengedhetetlen részévé kell váljon. elsőként kell említeni a tenyésztést a jövőben alapvetően meghatározó 64/1998./XII.31./FVM sz. rendeletet. Ennek lényege: minden ebfajta elismert tenyésztői szervezet keretén belül tenyészthető. A fajtagazda szervezeteket szakmai szinten erre alkalmas tenyésztésvezetőnek kell irányítania. E szervezeteknek rendelkezniük kell a fajta sajátosságait figyelembe vevő tenyésztési programmal, a tenyészminősítés kidolgozott rendszerével. A minisztérium mind a fajtagazda kijelölése, mind a bírálatok kontrollja céljából létrehozza az Ebtenyésztési Tanácsadó Testületet. Vadászebeknél az Országos Vadgazdálkodási Tanács a véleményező és javaslattevő szerv. E rendeletről e lap hasábjain már több ízben olvashattunk, legutóbb a januári számban.

     Az 1998. évi XXVIII. tv. Az állatok védelméről és kíméletéről szólóan meghatározza az állattartás általános szabályait, a rajtuk elvégezhető beavatkozások lehetőségeit, szállításuk szabályait. A standardnak megfelelő, fajtajelleget meghatározó beavatkozások elvégzését továbbra is engedi a törvény. A csatlakozó 245/1998./XII.31./Korm. sz. rend. a települések jegyzőinek feladatait rögzíti. Fontos speciális szabályozást tartalmaz az 1996. évi CVIII. tv., azaz a "pitbull" törvény. Ismerete minden kutyás számára ajánlott, mivel e rendelkezés bármely eb veszélyessé nyilvánítását lehetővé teszi bizonyos feltételek teljesülése esetén. Perdöntő lehet a vonatkozó 35/1997./II.26./Korm. rend. 11.§./2./ "Az eb veszélyessé minősítése során fokozott gondossággal kell vizsgálni az eb által okozott súlyos sérülés bekövetkezésének körülményeit, különösen a sérült magatartását." Speciális szabályozást tartalmaz az 1996. évi LV. törvény s annak végrehajtási utasítása, mely népszerűen "vadászati törvény" néven ismert. Végül a mindennapokban legtöbb gondot jelentő önkormányzati rendeletekről kell szólni. Az állatvédelmi törvény hatályba lépése óta a helyi szabályozások kiagyalói előszeretettel hivatkoznak ezen jogszabály szellemére. S csupán állatbaráti indíttatásból tiltanak be és ki 40-50 fajtát. Sajnos kimondható, ezek a rendeletek kevés kivétellel a kutyások ellen íródtak. Céljuk nem a kultúrált kutyatartás támogatása, a jól nevelt ebeikkel beilleszkedni kívánók támogatása, hanem a kutyás és nem kutyás polgárok közötti ellentét fenntartása. Persze hiszen a téma kitűnően eltereli a választók egyéb problémáiról eltereli a figyelmet, ébren tartása ezért is célszerű.

     Nekünk kutyásoknak is el kell ugyanakkor ismernünk, van söprögetni való a saját portánkon is. Kérdés viszont, hol vannak a kutyás szervezetek akkor, amikor ezek a rendeletek születnek? Hogyan képviselik tagságuk érdekeit? Néhány elszórt esetet kivéve, bizony sehol és sehogyan! Az ő feladatuk lenne megértetni a hivatali emberekkel, nem a kutya súlya, marmagassága, fajtája alapján kell a jószágot megítélni, hanem gazdája kell legyen a jog alanya. Mert a gazda felelőssége, hogy kielégíti-e kutyája fizikai és "mentális" igényeit. S őt kell szankcionálni, ha ezt elmulasztja. Magam nem tartanék semmilyen kutyát Budapest belvárosában, de nem tudhatom, hogy más nem engedheti-e meg magának a napi három-négy órányi sétát kedvencével a zöldövezetben. Vajon az előkertekbe, udvarokra kicsapott, láncon vagy kertben tartott kutyák sorsa nem százszor rosszabb-e a gazdival lakásban élőkénél? Amennyiben kérdeznek, nem szoktam javasolni kaukázusit vagy komondort a tizedikre, de jagdot és pulit se. Nem javasolnám a tenyésztést sem kisméretű lakásba... Ám, nem lehet elégszer hangsúlyozni: minden eset egyedi elbírálást igényel, mert ne felejtsük el, a kutya elsősorban az ő falkájában, a szeretett gazdi mellett érzi jól magát. A mi felelősségünk a róla való gondoskodás, a megfelelő táplálás, mozgásigényének kielégítése, nevelése. És jó gazdához juttatása!
     A jogszabályi háttérnek még sokat kell fejlődnie. Ehhez a magunk eszközeivel tudunk a legjobban hozzájárulni, így a kultúrált kutyatartással, felelős tenyésztéssel a tömegtermelés helyett, hatékony érdekérvényesítő szervezeteinkkel, s akkor egyszer minden jó érzésű tenyésztő biztos lehet majd abban, hogy az általa tenyésztett ebecske jó helyre fog kerülni.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)