Tenyésztésről általában
A tenyésztés felelőssége III.
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Békeffy Tiborc  |  2009. november 30.

Témánk tárgyalása során előbb a tenyészcél meghatározásának fontosságáról, majd a tenyészegyedek kiválasztásának bonyolult kérdéséről olvashattak.


Most lépjünk tovább! Mit kell tegyünk az egészséges szaporlat érdekében, s mi az általános gyakorlat?

"Tüzel a szukám, be szeretném fedeztetni. Nem, nem akarok tenyészteni, de az ismerősöm (állatorvos) azt mondta, hogy legalább egyszer szüljön. Nem, tenyészszemlén, kiállításon nem voltunk; vagy: volt, de nem kapta meg a tenyészthetőt. Olyan kan kellene, amelyik nincs mesze és kölyökért fedez. Hüvelykenet-vizsgálat? Az mi?" - Ugye ismerős mondatok? Vajon a százezres törzskönyvi kibocsátás mögött - nem szólva az egyéb okból (pl. remélt nyereség!) alkalomszerűen szaporítókról - hányféle, sok ilyen motivációjú szaporulat áll? És persze a kereskedők részére termelőkről se feledkezzünk meg! Igen, kan is kell az üzlethez. Tulajdonosaik filozófiája ebben a kategóriában: "Ha szívóskodom, elmegy máshoz. Nekem is pénz, és a kutyámnak is jó lesz (vagy: Nekem legalább jó kanom van, ha én nem vállalom, rosszabbal fedeztet. Majd csak elpasszolom azt a kölyköt." - és megegyeznek, szóban. Születik az alom, 2-8-10 kölyök. Aztán néhány napon belül elpusztulnak.

Marad 1-2. Vagy mind a 10. A szerencsétől függően. Valóban a szerencsétől függ? Meglehet, sarkosak a példák, de igazak! Nyilvánvaló, hogy az egészséges szaporulat nem szerencse kérdése! Felkészültséget, megtervezettséget, felelős gondoskodást igénylő feladat. Igazi tenyésztőknek nem kell ezt mondanom! Nem igaz, hogy a szukának muszáj szülni. Azokat a kóros eseteket leszámítva, amikor minden tüzelés álvemhességgel társul, a normálisnál erősebb hormontermelés miatt, semmi nem támasztja alá ezt az állítást. Amint a kannak sem lesz semmi baja, ha egész életében nem fedez, persze - különösen bizonyos kor után (nemde, uraim?) - kerülni kell a felesleges izgalmakat.

Nézzük tehát, a legfontosabb teendőket! A tervezett fedeztetést megelőzően, még a tüzelés kezdete előtt, féregteleníttetni és oltatni kell a szukát, hogy immunállapota megfelelően felkészült legyen. Ne feledjük, a kölyök kezdetben az anyai szervezettől kapott védettséggel rendelkeznek csupán. Mindig, ám most kiemelten fontos a tisztaság, a fertőzések elkerülése. Fedeztetés előtt készíttessünk hüvelykenet-vizsgálatot, hogy az alomhalál leggyakoribb okát, a bakteriális fertőzés veszélyét elkerülhessük, s a kant se fertőzzük, aki maga is megbetegedhet, és elindítója lehet egy fertőzési láncnak. Csak egészséges, jó kondícióban levő, optimális immunállapotú, tenyészérett szukát fedeztessünk! A fedeztetésre kiszemelt kannal szemben is hasonlóan szigorúnak kell lennünk. Tasakhurutos kannal ne fedeztessünk!

Fontos a sikeres fedeztetést követően, a vemhesség első felében történő újra vakcinázás a célnak megfelelő oltóanyaggal s az ismételt féregtelenítés is.

A vemhességi idő előrehaladtával a takarmányozás minőségi és mennyiségi paramétereit módosítanunk kell, hogy az anya szervezete a kölykök fejlődését kellően biztosítani tudja, anélkül, hogy önmaga egészsége károsodna. Ez persze nem a szuka hízlalását jelenti! Célszerű a féregtelenítést még a szülés előtt is megismételni. Biztosítanunk kell az előrehaladott vemhességgel bíró szuka számára a szükséges nyugalmat; a szüléshez pedig nem csak megfelelő méretű tér, huzatmentes, száraz, tiszta hely, de zavartalan biztonságérzet is kívánatos. A szülés nem látványosság! A legcsaládcentrikusabb kutyát is zavarhatja ilyenkor a nyüzsgés. A gazda jelenléte viszont növeli a "kismama" biztonságérzetét. Normális esetben a szülést még az első almos kutya is sikerrel vezeti le. Fajta specifikus, vagy egyedi jellemzők alapján várható komplikáció esetén, lehetőleg a kutya számára megszokott, állatorvos jelenléte feltétlenül szükséges! A megszületett alom életesélyeinek szempontjából döntő az első két-három napban elfogyasztott föcstej. Ennek immunanyag tartalma biztosítja ugyanis a kölykök védettségét az első időkben.

Rendkívül fontos lenne tehát az anya tejtermelő emlőinek számát meghaladó (sőt már az azt elérő!) kölykök esetén is dajkakutya beállítása, kivel szemben fiziológiai és higiéniai elvárásaink az anyával azonosak kell legyenek, s maga is +- 1 nap szült (föcstej!). Felkészülésünket segítheti e téren az előzetes UH-vizsgálat, mely a kitapintásos módszernél megbízhatóbb információt adhat a várható születési számról. Jelenleg, meglévő adatbázis hiányában még így sem könnyű a szóba jöhető kutyák felderítése. A mesterséges táplálás viszont fentiek okán, nem számítva a sok vesződséget, csak végszükségben ajánlható módszer, mivel sokkal védtelenebbé teszi a kiskutyát. Amennyiben lehetőségeink ezen utak alkalmazását nem teszik lehetővé, avagy az alomban eleve van kevésbé életképes utód, ne habozzunk a szelektálással. Az állatorvos szakszerűen és humánusan elvégezheti azt. Sok későbbi szenvedéstől menthetjük meg a kis állatot, s az anya szervezetét sem terheljük feleslegesen. Itt jegyzem meg, számos eset tanúsítja, hogy ezt a szelekciót gyakran maga az anya végzi el, elpusztítva az életképtelen utódot.

Tenyésztő szervezetek feladata lenne e téren az egy alomban törzskönyvezhető utódok számának meghatározása, mely csak igazolt dajkakutya megléte esetén túlléphető keretszám.

Az egészséges alom szempontjából teendőink messze nem érnek itt véget. döntő a megfelelő minőségű takarmány a szoptatás alatt, s csak ajánlható az alom állandó hőmérsékletének biztosítása szempontjából az infralámpa használata, melynek baktériumölő hatása is van. Biztosítanunk kell anya és kölykei számára a szükséges nyugalmat, s a myelinizáció előrehaladtával a környezeti ingerekkel való fokozatos ismerkedést. A szocializáció alapjait is a tenyésztőnél kell megszerezzék a kiskutyák. Közben persze jottányit sem engedhetünk a higiéniával szembeni elvárásainkból. Ne feledjük, mai életünk körülményei már igen messze vannak a hajdani természetes viszonyoktól, amikor a környezeti terhelést még az egészséges szervezet fel tudta dolgozni. A túlzsúfoltság, az urbanizációs viszonyok, az állandó környezetszennyezés olyan plusz terhet rak az élő szervezetre, melynek elviselése már teljesen igénybe veszi azok immunrendszerét, s erre jönnek a fertőző betegségek. Ezért is fontos a tenyésztésnél ezen körülmények komplex értelmezése.

Az elválasztás időszakában tovább növekednek a tenyésztő feladatai. Az anya már nem takarít a kölykök után, azok fel szeretnék fedezni az egész világot. S gondoskodni kell megfelelő, fehérjében, vitaminokban és nyomelemekben gazdag táplálásukról (természetesen a szükséges mennyiségű zsírokról és szénhidrátokról sem megfeledkezve). A kölykök oltási programját és féregtelenítését is a tenyésztőnél kell megkezdeni.

Vita lehet, különösen heterogén alom esetén, szuka és kan tulajdonos között az apaságot (ráfedeztetés) illetően. Anélkül, hogy a kérdés jogi boncolgatásába most belemennénk, vizsgáljuk meg a problémát de facto. Sajnos ez a jelenség sem ismeretlen a tenyésztésben. Lehet eset, amikor egyszerű figyelmetlenség teszi lehetővé az ovulációs időszakban tervezett fedeztetés körén kívül eső kan (kanok) közreműködését. Erkölcsi és jogi szempontból azonban sokkal súlyosabb megítélés alá kell essen az, amikor a szuka tulajdonosa egy kiváló paraméterekkel rendelkező kannal fedeztetve legalizál almot, majd a nagyobb egyedszám (nagyobb bevétel!) elérése érdekében fajtaazonos, ám nem megfelelően kvalifikált kannal is hágat.

A tudomány ma már lehetővé teszi az ilyen esetek leleplezését. A DNS "ujjlenyomat" egyértelműen tisztázhatja ezen vitákat. Kívánatos lenne, hogy a fajtagazda szervezetek, kvalifikációhoz kötötten, kötelezővé tegyék a vizsgálat elvégeztetését, így számos nézeteltérésnek elejét lehet venni. Nem utolsósorban pedig tenyésztő és vásárló nem lenne kitéve egyféle genetikai zsákbamacskának.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)