Tenyésztésről általában
Nehéz istennek lenni!
Magánvélemény
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Veress István  |  2012. január 16.

Nehéz istennek lenni!

A kutya az istenek találmánya mondta Xenophón, de a görög bölcs tévedett. A kutya az ember találmánya! Hiszen kénye-kedve szerint formálgatja négylábú társait, új fajtákat alkot, másokat eltüntet a kutyavilág tarka palettájáról, mint valami isten. Igen ám, de nehéz - és felelősségteljes dolog - istennek lenni...


  

Az ember hajlamos a kutyát mint legjobb barátját emlegetni, de korántsem biztos, hogy az ebek - ha megkérdeznénk őket - viszonoznák ezt a bókot. Kutyatársaink külleméről furcsa elképzeléseink vannak, amelyek nem egy fajta fizikai átalakításához vezettek. Ennek hatására néhány fajtánál öröklődő betegségek fejlődtek ki, mivel tenyésztőik olykor nagyobb súlyt helyeztek külső megjelenésükre, mint általános egészségi állapotukra. Tekintet nélkül a kutyák belső szükségleteire, anatómiai adottságaikat nyirbálták, belekényszerítették őket különböző torz ideáknak megfelelő méretekbe és formákba.

Azok a fránya gének!

Mint tudjuk, tenyésztőink nagyon komolyan veszik a kiállításokat és például egy-egy hazai nemzetközi seregszemlén való győzelem nagy hatással van az adott fajta jellemzőinek további alakulására. Ez persze önmagában véve nem lenne baj. Amikor a bírák kritikusan, helyesen gondolkodva ítélnek, az jó esetben még hasznos is lehet. Ám rosszabb esetben - ha például olyan tulajdonságokat részesítenek előnyben, amelyet abnormálisnak is felfoghatunk -, annak hosszan tartó romboló hatása lehet.
Még ha a győztes látszólag minden szempontból kiváló példány is, az állományra gyakorolt hatása egészében visszavetheti a fajta fejlődését. A győztesek iránt ugyanis - tudjuk jól - óriási tenyészigény jelentkezik és génjeik elárasztják a piacot. Számos esetben azonban a "fajtaalapítás" céljára behozott kutya eredete igen szűk területre összpontosult, a fajta elődei nagyon kis földrajzi körzetből jöttek, ezért a szóban forgó génkészlet is meglehetősen szűkös. Ha ehhez még hozzáadjuk, hogy a több generáción keresztül folytatott "vérfertőző" párosítások eléggé mindennaposak, könnyen beláthatjuk, hogy egy-egy nemkívánatos jellemvonás mélyen begyökeresedhet az adott állományba, különösen, ha az érintett fajta rövid időre divatba jön. Hasonlóan könnyen megtörténhet, hogy egy nem kívánt lappangó vonás állandósul jó néhány generációban, ha a győztes génállomány egyre több vonást visz be a fajtába.
Szerencsére azoknál a fajtáknál, amelyek génállománya megfelelően rugalmas, a tenyésztők jobban tudatában vannak a létező káros elferdüléseknek. A fizikai torzulások legkirívóbb példái csökkenőben vannak, ahogy egyre többen jönnek rá, mit tettek kutyáikkal. Még mindig hosszú azonban azoknak a fizikai furcsaságoknak a sora, amelyeket a tenyésztők örökítenek, gyakran sokkal kívánatosabb tulajdonságok rovására.
Azt mondják, túl pesszimista vagyok? Nos, lehetetlen kísérlet lenne ugyan valamennyi fizikai torzulást "felleltározni", de engedjék meg, hogy megkíséreljem legalább néhány jellegzetes példán keresztül érzékeltetni a problémát.

Csoszog, liheg, könnyezik...

Érdekes, hogy a legszembetűnőbb torzulások a fejen és a fej környékén találhatók, az arckifejezésre irányulnak. Talán ezek a gyerekhelyettesítő fajták? Mindannyian ismerjük a bernáthegyi- vagy a vérebkölyök bűbájos, kedves pofácskáját, de főleg ezek, valamint a csau-csau-k, bassetek, mopszok, pekingik, csivavák a tipikus példái a súlyos szemproblémáknak. (A felsorolt fajtákra kisebb-nagyobb szemhéj deformáció jellemző. A szemhéj elferdül, az alsó kifordul. Sok ilyen kutyának állandóan gyulladásos a szeme. Ennek ellentéte, amikor a szemhéjak befelé fordulnak és szüntelenül dörzsölik a szem felületét.)

A fej formája sok fajtánál meghatározó. Mindenki ismeri a nehéz légzésű pekingit vagy az angol buldogot. E rövid orrú teremtmények legtöbbjének az állkapcsa bizonyos értelemben túl kicsi a fogak megfelelő beilleszkedéséhez (gyakoriak a fogászati problémák), a légutak elferdültek, a szájpadlás viszonylag megnyúlt, ami légzésnél, különösen alvás közben, nehézségeket támaszt. (Gyakori a krónikus melléküreg-gyulladás és a még súlyosabb légzőszervi betegségek.)
Itt vannak azután a rövid lábú kutyák, testméretüknél aránytalanul kurtább "járgányokkal". A bassetek lába például olyan hajlott, hogy majdnem kivétel nélkül ízületi gyulladást kapnak vagy jobbik esetben csak a járásuk válik csoszogóssá, ami siralmas paródiája a vadászkutyák bámulatos, szárnyaló mozgásának!
A fizikai "ínyencségek" kiterjednek a testméretekre is. A skála egyik végén helyezkednek el a csivavák és a yorkshire terrierek, amelyek olyan pirinyók, hogy sok a vemhességgel kapcsolatos problémájuk, a skála túlsó végén pedig a hatalmas bernáthegyik és dogok állnak - nem túl biztos lábakon! A monumentális méretekkel járó általános fiziológiai meg nem felelés főként a rövid élettartamban jut kifejezésre. Kilenc év például már hosszú életnek számít egy dog esetében!

Folytassam?


Csak felsorolásszerűen...

Tacskó: hátsérülésre való hajlam, porckorongsérv.
Terrierek: anyagcsere eredetű betegségek, csontszövet-elhalás.
Vérebek: szemhéjproblémák, óriásnövés.
Cocker spániel: krónikus fülgyulladás, kétsoros szempillák, elég gyakori epilepszia.
Német juhászkutya: viszonylag gyakori diszplázia, epilepszia.
Boxer: légzési és fogazati problémák, rákosodás.
Collie: szemrendellenességek, progresszív retinasorvadás.
Sorolhatnám tovább, de inkább megismétlem, amivel a kissé hosszúra, talán túl szigorúra, talán vitára ingerlőre sikeredett "dörgedelmem" kezdtem:

Kedves barátaim! Nehéz istennek lenni...



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)