Társunk a kutya
A kutyák szocializációja
A mindennapi élethez való szoktatást a kölyökkutyáknál kell elkezdeni
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Stefan Siman  |  2013. november 20.

A kutyák szocializációja

Az utóbbi évtized legtöbbet hallható és olvasható kutyatartói szakkifejezése a "szocializáció". A kutya szocializációjának tömör meghatározása: az állat fokozatos hozzászoktatása az élete során őt körülvevő környezeti ingerekhez. De mit kell egy átlagos kutyatartónak ez alatt értenie, valamint csinálnia, és miért fontos ez a nem kutyatartó embereknek? Mikor kezdhető el, és meddig tarthat a szocializáció folyamata? Ezekre a kérdésekre kaphatnak választ a gazdik az alábbiakban.


A jelen kor civilizált körülményei között társállatként tartott kutyák viselkedését, magatartását, reakcióit két, egymástól jól elkülöníthető szociális viselkedésforma jellemzi:

√        Az egyik a kutya szociális viselkedése, kötődése a gazdájával, illetve a vele egy lakóközösségben élő emberekkel szemben. Ennek a viselkedésformának az elsajátítása – a fajnak megfelelő tartási körülményeket feltételezve – nagyjából genetikailag vezérelten, természetes módon, szinte magától alakul ki.

√        A másik a kutya szociális viselkedése a lakótéren kívüli vagy onnan beáramló környezeti ingerekkel szemben, beleértve az idegen emberektől és állatoktól kapott ingereket is. Az ebben a pontban említett ingerekkel szembeni és azok hatására kialakuló – az emberektől és a  társadalomtól elvárt, helyesnek és elfogadhatónak tartott – viselkedésformákra, reakciókra minden kutyát tanítani, nevelni, szoktatni kell.

A kutyák szociális viselkedése

Mint ahogyan az emberek között elterjedt mondás szerint "az újszülöttnek minden vicc új", hasonlóan van ez a kutyák esetében a civilizált, urbanizált, modern emberi környezetből érkező különféle ingerekkel. A kölyökkutyának minden hang, fény, szag, mozgás, inger stb. újdonságot jelent. Elmondható, hogy a fiatal állatok agya ebben a kezdeti, alakulásban, fejlődésben lévő szakaszban úgy programozott, hogy minden ismeretlen ingert potenciális veszélyforrásként kezel.

Mivel egy ragadozó állat, a farkas leszármazottjáról van szó, ezért természetes az újdonsággal, ismeretlennel szembeni bizalmatlanság és óvatosság, ugyanis nem nehéz elképzelni, hogy a nem körültekintő, óvatos és megfontolt egyedekből álló farkasfalka csak ritkán jutna élelemhez, és rövid időn belül kipusztulna. Ez az ösztönök által irányított viselkedésforma azonban nem zárja ki azt a másik, a viselkedést szintén döntően meghatározó, pszichikai irányítású jelenséget, hogy mint a legtöbb fiatal emlősállat, a kölyökkutya is rendkívül kíváncsi minden újdonsággal szemben. Ebből a kettős indíttatásból eredően lehet megfigyelni azt a már a néhány hetes kölyökkutyákra jellemző magatartást, hogy idegen tárgyakkal szembekerülve többször közelítő–távolodó mozgássorozattal csökkentik a tárgy és a közöttük lévő távolságot.

A legutóbbi kutatások bizonyítják, hogy a kutyák rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítanak szociális kapcsolataik során a távolságnak. Egyébként mi, emberek is, csak nem vesszük észre a mindennapok során. Például, ha tömött buszon, liftben vagy a pénztár előtti sorbanállásnál szinte közvetlen testkontaktusban vagyunk 2-3 másik embertársunkkal, azt elviseljük. Ám ha ugyanez a 2-3 embertársunk a magányos sétánk során vagy egy padon ülve ugyanilyen szoros testkontaktusba akarna velünk kerülni, hevesen tiltakoznánk ellene, és igyekeznénk kikerülni ebből a kellemetlennek érzett helyzetből.

Az agy fejlődése és a kutya jelleme

Egy USA-ban végzett kutatás megfigyelése szerint a kölyökkutyák agyának térfogata a születést követően átlagosan 8-10 cmł, majd rohamosan növekedni kezd, és a nyolcadik hét végére eléri a kb. 50 cmł-t. Az ezt követő két hónapban azonban már csak kb. 80 cmł-es térfogatra fejlődik, majd az egyéves kor elérésének időpontjára eléri a kifejlett kutyákra jellemző, kb. 100 cmł térfogatot. Az agytérfogat növekedésének követéséből egyértelműen az következtethető le, hogy egy kutya életét, viselkedését, karakterét, jellemét döntően befolyásoló idegi összeköttetések túlnyomó része az állat 4 és 16 hetes kora közötti életszakaszban, az agy térfogat növekedésével arányosan fejlődik ki.

A születés pillanatában természetesen a kölyökkutya rendelkezik minden, az életfunkciókhoz elengedetlenül szükséges agysejttel, darabszámra a kifejlett állatokkal teljesen megegyezően. Az agy jelentős térfogatváltozását követően, illetve az állat későbbi élete során már nem képződnek új sejtek. Az agy nagymértékű térfogat- és súlyváltozását a sejtek közötti idegszálkapcsolatok kialakulása okozza. A kölyökkutyák agyának korai fejlődése során az agysejtek egy része a test belső jelzéseinek hatására, míg másik részük a testen kívüli jelzések, ingerek hatására alakul ki. Tehát a kutya későbbi viselkedésére rendkívül nagy és döntő hatással vannak azok az ingerek, amelyek az idegszál-összeköttetések kialakulásának időszakában az állatot érik az öt érzékszerven keresztül. Utóbbiak szintén ekkor vannak a kialakulás, fejlődés szakaszában. Ha nem jutnak el az ingerek az érzékszerveken keresztül a rohamos tempóban fejlődő agyhoz, nem alakulnak ki a megfelelő idegszál-összeköttetések az agysejtek között. A kifejlett kutyaviselkedése tehát nem csak genetikailag örökölt, vagy csak megtanult viselkedési sémákból tevődik össze, hanem láncreakciószerűen alakul ki a belső (örökölt) és a külső (tapasztalt) ingerek együttes hatása alapján.

Van tehát egy nagyon jól körülhatárolható időszak, a 4-16 hét között, amikor a szocializáció – a megismertetés azokkal a külső ingerekkel, amelyek között a kutya kifejlett korában élni fog – rendkívül könnyen és hatékonyan kivitelezhető. Ezt nevezzük szenzibilis kornak. Ezt követően az új, ismeretlen ingerhatások elfogadása, megszokása már sokkal nehezebben történhet meg, mivel a kifejlett agy és a hozzá kapcsolódó idegrendszer az élet további szakaszában már nem képes olyan mennyiségű és intenzitású felvételre, mint fiatal korban. Nem tévesztendő össze a kutya szocializációs képessége a tanulási képességgel, mivel a tanulás más hatásmechanizmuson keresztül történik, ezért ez a fajta képesség, ha csökkent formában is, de az állat idős korára is megmarad.

A szocializáció tárgyai

A kutya szenzibilis korában helyesen végzett és intenzív szocializáció előnyei a következők lehetnek:

√        a kutya magabiztos karakterűvé válik;

√        a stresszel szembeni ellenálló képessége nagyobb lesz;

√        idősebb korban is jobban elfogadja az újdonságokat;

√        csökken a veszélye a félelmi agresszióból eredő balesetnek;

√        a kutya jobban alkalmazkodik a későbbi, változó elvárásokhoz;

√        az idegen emberekhez és kutyákhoz való viszonya problémamentesebbé válik.

Sok kezdő gazdi teszi föl a kérdést, hogy milyen ingerekkel szemben kell a kutyáját szocializálnia. Nagyon nehéz ez ügyben általánosan minden gazdira, minden kutyára és minden életkörülményre egyformán jól illő választ adni. Egy feltételezhetően egész életét falusi környezetben leélő kutyát fölösleges lenne a mozgólépcsőn vagy liften való közlekedés ingereihez szocializálni. Egy nagyvárosi kutyakölyköt sem biztos, hogy föltétlen kell a kakaskukorékoláshoz vagy a tehenek jelenlétének eltűréséhez hozzászoktatni. Ezért tehát a leghasznosabb, amit egy újdonsült kutyatulajdonos a szenzibilis időszak első napjaiban tehet, hogy csoportosítva (hang, fény, szag, íz, tapintás, idegen emberek, idegen állatok, tárgyak, járművek) összeírja, körülbelül melyek azok az ingerek, amelyekkel az elkövetkező évtizedben nagy valószínűség szerint a kutyája kapcsolatba kerülhet. Ezekkel a papírra vetett ingerekkel, illetve ingert kiváltó dolgokkal kell az előtte álló 1-2 hónapban a kutyáját fokozatosan megismertetnie, azokhoz hozzászoktatnia. A modern kutyatréning során a vakvezető, mozgássérült-segítő és terápiás kutyák, valamint az egyéb speciális feladatok végzésére szánt kölyökkutyák oktatását ezért már nyolchetes korban elkezdik, egy hasonlóan elkészített, ún. "szocializációs terv" segítségével. (Lásd a táblázatot!)

1. táblázat: Néhény példa a szocializációs tervre

INGER

SEMLEGES ÉLMÉNY

POZITÍV ÉLMÉNY

SZAGOK

trágya

szagminta megszagolása semleges területen

jutalomfalat a trágyadomb közelében

csecsemő

a pelenka megszagolása semleges területen

jutalomfalat a csecsemő jelenlétében

SZEMÉLYEK

tolókocsis rokon

találkozás semleges területen

jutalomfalat a tolókocsiból kínálva

kövér, kalapos nő

alkalmanként találkozás a lépcsőházban

jutalomfalat a nő jelenlétében

HANGOK

zajos gyerekek

a parkban a gyerekek megsimogatják

a gyerekek a kezükből etetik

autózaj

séta egy kevésbé forgalmas utca szélén

játék egy forgalmas utca végén lévő parkban

Egyik kutya, másik eb

A kutya helyes szocializációjának talán az idegen kutyákkal való konfliktusmentes találkozások és közös együttlétek vonatkozásában van a legnagyobb jelentősége, legalábbis ez határozza meg leginkább az ember és a kutyája hétköznapjait. Ebből eredően a kölyökkutya szocializációja során e téren lehet a legtöbbet használni, és ártani is.

Két kutya találkozásakor elengedetlen, hogy azok rituális módon egymást megszagolják. Ezen a módon van ugyanis lehetőségük a másikat megismerni, és az egymásról szerzett információkat kielemezni. Ennek hiányában lehetetlen számukra a kettőjük között abban a pillanatban fennálló rangsor megállapítása. Márpedig ez egy hierarchikus felépítésű csoportban élő, ún. falkaállat esetében rendkívül fontos. A dolog velejárója, hogy a szocializációra leginkább alkalmas szenzibilis korban a kölyökkutyák még rendkívül játékosak, mozgékonyak, fürgék, a másik kutyával való interakciót szinte kizárólag játékos formában, az erre jellemző mozgássorozattal kívánják kivitelezni. Ha erre nincs módjuk, arról leginkább a gazdáik tehetnek, akiknek sajnos sok esetben fogalmuk sincs arról, hogy a jószándékú óvással, féltéssel, elővigyázatossággal többet ártanak, mint használnak.

Álljon itt néhány közkedvelt indoklás a mindennapi gyakorlati tapasztalatok alapján arra, hogy miért nincs alkalma a legtöbb kölyökkutyának normális és természetes módon és formában megismerkedni, kontaktusba kerülni idegen kutyákkal akkor, amikor a leginkább hasznos lenne ez, és a további életüket döntően meghatározhatja:

√        "az állatorvos azt mondta, hogy amíg nincs meg minden oltása, addig ne vigyük le az utcára";

√        "féltem a nagyobb kutyáktól";

√        "a szomszéd kiskutyáját is megtámadta egy nagy kutya";

√        "nem merem elengedni a pórázról, mert elszalad";

√        "gyorsan ölbe kapom, nehogy odajöjjenek hozzá a többi kutyák";

√        "még nem mertük levinni, csak akkor, amikor nem volt ott másik kutya";

√        "itt nálunk a kutyaiskolába csak hat hónaposan lehet vinni".

A tapasztalatok alapján elmondható, hogy a sok helytelen tanács és a gazdik nem megfelelő elméleti és gyakorlati hozzáállása a kölyökkutyák szocializációjának ezen fontos részéhez teljes mértékben rossz irányba viszi az állatnak a fajtársával szemben, természetes módon kialakítható viselkedését.

Ismerkedés, testbeszéd

A fent említett rangsor-megállapításon kívül természetesen még más indíttatása is lehet annak, hogy a kölyökkutya szándékosan keresi egy másik kutyával a kapcsolatfelvétel lehetőségét. Minden kutya meg akarja tudni a fajtársáról, hogy az milyen nemű, hogyan áll az ivari működése. A már egyszer megismert és pozitív benyomást keltő másik kutyát a következő alkalommal szintén barátságosan szeretné üdvözölni a kölyökkutya. Ha ezekben megakadályozza a gazdi, akkor a kutya elbizonytalanodik, mert nem érti, hogy miért egyszer IGEN, máskor NEM. Ez kifejezésre kerül a testbeszédjeleiben, amelyeket esetleg a másik kutya félreérthet, és nem olyan barátságosan reagál, mint az első alkalommal.

Hasonló következménye lehet minden más okból, akár akaratlanul is elkövethető mozgás- és testbeszédjel-korlátozásnak, valamint a kutyát érő minden olyan ingernek, amely kellemetlen fájdalmat okoz, és ezáltal létrehozza az ún. pozitív büntetés tanulási hatását: a kutya cselekvéséhez hozzáadódik egy negatív élmény, amely kellemetlen érzést okoz az állatnak. Tehát a jövőben ennek megfelelően minden idegen kutya fölbukkanása kiváltja benne a kellemetlen, ellenséges asszociációt. Ezt követően kialakul a gazdiban az a vélemény, hogy vagy az idegen kutyák nem szeretik az ő kutyáját, vagy az ő kutyája nem szereti a többi kutyát, ebből eredően továbbra is megakadályozza a kutyáját abban, hogy normális kontaktusba kerülhessen fajtársaival, ezzel azonban a saját kutyáját olyan szociális elszigeteltségbe kényszeríti, amelyből később már alig-alig lehet kiutat találni.

Igazán szélsőséges esetek akkor fordulnak elő, amikor egy véletlen folytán két, hónapokig vagy évekig szocializált elszigeteltségben élő kutya találkozik. Sajnos a kutyáknak a szinte törvényszerűen kirobbanó verekedéséből az emberek továbbra sem azt a következtetést vonják le, hogy ők rontottak el valamit a kutya nevelése terén, amiért a kutyájukat nem szocializálták megfelelően, hanem kizárólagosan a kutyákban (vagy az egyikben, vagy mind a kettőben) látják a hibát. Az elmaradt vagy helytelen szocializáció miatt problémás viselkedésű kutyákat utólag kell a fajtársaikhoz való helyes közeledésre, kontaktusfelvételre, csillapító jelekkel történő kommunikációra megtanítani. Ez nagy körültekintést és figyelmet kívánó tréningfeladat, amelyet csak nagyon higgadt, nyugodt és türelmes, a csillapító jeleket jól használó kutyák beavatásával, biztonságos körülmények biztosítása mellett lehet elvégezni.

A póráz és a szocializáció

Készült egy felmérés, mely a kutyák találkozásait elemezte, s talán nem minden gazdi által ismert adatokkal igazolta a helyes szocializáció fontosságát. A följegyzett eseteknek csak 22%-ban volt az egyik vagy mind a kettő kutyapórázon, a túlnyomó többség (78%) a pórázról elengedve találkozott egymással. A megkérdezett gazdák elmondása szerint kb. ugyanilyen (21%) volt azoknak a kutyáknak az aránya, amelyeket úgy tartanak, hogy valamilyen oknál fogva a mozgásuk erősen korlátozott.

Az nem különösebben meglepő, hogy a statisztika szerint a kutyák egy ötödrészét érinti ez a faj igényeinek sok esetben nem megfelelő tartási forma. Az viszont nagyon figyelemreméltó adat, hogy a mozgásukban korlátozott kutyák esetében a problémás találkozás kockázata tízszer nagyobb, mint a mozgásukban nem korlátozottak esetében. Az idejük egy részét az udvarban, kertben kikötve töltő vagy séta közben rendszeresen pórázon tartott kutyák 74%-a problémát okozott, verekedni kezdett a másik kutyával való találkozás során.

A gazdák túlnyomó része a kutya mozgáskorlátozását többek között a korábban szerzett negatív tapasztalataival indokolta. Azonban a felmérés adataiból könnyű fölismerni, hogy ezen esetekben kontraproduktív spirálmechanizmus alakult ki és ment át – köznapian szólva – ördögi körbe, amelyből a belekerült kutyák már nem tudhatnak emberi segítség nélkül kikeveredni.

A megfigyelések alapján, a videofelvételeket analizálva megállapítható volt, hogy az esetek többségében nem a másik kutya megtámadását próbálták a gazdik a pórázzal megakadályozni, hanem a saját kutyájuk menekülését akadályozták. E problémás eseteknél a gazdik által föl nem ismert vagy rosszul értelmezett félelem vagy félelmi agresszió jelei mutatkoztak a kutyáknál, ami a mozgásterület korlátozása miatt vált igazán veszélyessé. Sok esetben a gazdik maguk akadályozták meg, hogy kutyáik egy-egy első pillanatban veszélyesnek tűnő helyzetet a szembejövő elől oldalirányba kitérve vagy fejük elfordításával kivédjenek, megoldjanak.

Az esettanulmányok során két különböző helyzetet különböztettünk meg:

A kutya póráz nélkül, szabadon közeledett, de amikor a gazdi meglátta a közeledő másik kutyát, pórázra vette a saját kutyáját (23%). Ezen esetek közel felénél (42%) ennek ellenére probléma adódott a két kutyaközött.

A kutya pórázon vezetve közeledett, de amikor a gazdi meglátta a másik kutyát, elengedte a saját kutyáját (22%). Ezen esetekben a tizedére (4%) csökkent a problémás esetek száma.

A póráz használatának vagy mellőzésének kérdésében minden kutyatartó, valamint kutyás ügyben illetékes személy figyelmébe ajánlható a következő felmérési adat: azon esetekben, amikor mindkét kutya póráz nélkül, a csillapító jelek adásában/fogadásában emberi beavatkozás és korlátozás nélkül, kölcsönösen vehetett föl kontaktust egymással, 93%-ban problémamentes volt a találkozás!

Fontos lenne a fenti tényeket figyelembe véve a kölyökkutyák szocializációja során nagy hangsúlyt fektetni a más fajtársakkal történő póráz nélküli, kötetlen találkozásokra. Az ilyen találkozások alkalmával szerzett ingerek, benyomások, élmények rendkívül fontos részét képezhetik azoknak az idegszál-összeköttetéseinek a kialakulásában amelyek a későbbiekben befolyásolják a másik kutyával való találkozásaik lefolyását, kimenetelét. Hogy ezek a jövőben egyre nagyobb részben problémamentesen, konfliktusok és esetleges balesetek nélkül menjenek végbe, az minden kutyatartónak érdeke kell, hogy legyen.

 



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 

Magyar vizsla kölykök eladók 20.000 Ft/db áron. 3 szuka, 2 kan. Augusztus végi elvihetőséggel. Oltási könyv 1 oltással. Érdeklődni telefonon: +36-70/705-6243

tovább a hirdetésre »

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)