Archívum - Társunk a kutya
Endlösung
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
kutya.hu  |  2010. március 18.

Endlösung

A színvonalasabb közbeszédben gyakorta használunk olyan idegen szavakat, melyeknek magyar jelentése tartalmilag pontosan megfelel az eredeti angol, orosz, német, francia szavaknak, mégis hordoznak olyan árnyalatot, amely hangulatilag is meghatározza mondandónkat. Csak emlékeztetőül: ezeken a hasábokon évekkel ezelőtt Einstand címmel használtuk Molnár Ferenc Pál utcai fiúk regényéből azt a jelenetet, amikor az erősebb fiúk elveszik (einstandolják) a színes üveggolyókat a gyengébbektől.


Jó példa lehet Gorbacsov találmánya, a „peresztrojka”, ami nagyobb kifejező erővel bír, mint a magyar „átépítés” szó, amit inkább az építőiparban használunk. A második világháború szörnyűségei, az egymásnak feszülő gigászi nemzetek nyelve sem hagyta érintetlenül a magyar nyelvet. Főleg a német hagyott komoly nyomokat, s nem is éppen szívderítő szavakkal. Az „Einstand” kismiska például a „Lebensraum” (Élettér), vagy az „Endlösung” (Végső megoldás) kifejezésekhez képest, amelyeket szinte nem használhatunk más értelemben, mint amire a nácik kitalálták. Vagy itt a „davaj” szó az oroszból, amit nem csak akkor használtak annak idején, ha éppen „elzabráltak” valamit. Bár kritikusaim gyakran szememre vetik úgymond fecsegő stílusomat, sőt – számomra megtisztelő módon – Svejket emlegetik ihletőmként, talán nem bánja az olvasó, ha kicsit távolabbról indítom a témát, s azt is megértik, miért a német kifejezést választottam e dolgozat címéül. Higgyék el, okom volt rá. Az elmúlt héten, ezeken a hasábokon „Kutyabaj” címmel beszámoltam arról, hogy az egyik kalocsai közintézmény bejárati kapuja előtt egy nagy testű fekete kutya riogatja az arra járókat, és szép szelíden arra kértem az illetékeseket, hogy lépjenek közbe, mielőtt az történne, mint szegény Dominikkal, hiszen láttuk a tévében Több megoldás is kínálkozhatott volna: ha már etetik-itatják a dolgozók szegény jószágot, gondoskodjanak arról is, hogy megkössék, ne jelenthessen veszélyt a járókelőkre. Ha akkora teher volt, elaltathatták volna az állatorvossal, vagy valaki örökbe is fogadhatta volna, hiszen egyébként barátságos állatnak ismerték, csak az idegen kutyákkal volt mindig haragban. Tragikusan hangzik, de miközben én a klaviatúrát püföltem, hogy nyilvánosság elé tárjam Titusz sorsát, mindeközben akadt egy emberszabású állat, aki karóhoz kötözte a szerencsétlen kutyát, és feltehetően egy furkósbottal agyonverte, de olyan vadállati kegyetlenséggel, hogy belső szervei kitüremkedtek testnyílásain.

Kalocsa.JPG

Most talán megérti a kedves olvasó, miért is használtam az „Endlösung” kifejezést erre a példa nélkül álló kegyetlen gaztettre. A bestiális, szadista módszer nem maradt visszhang nélkül, ugyanis az esetet valaki bejelentette a rendőrségre, akik azonnal a helyszínre siettek és a látottak alapján ismeretlen tettes ellen állatkínzás gyanúja miatt megindították a nyomozást. Persze „ismeretlen tettes” csak az aktákban létezik, esetünkben szinte mindenki tudja, ki volt az elkövető és ki volt a felbujtó. A szörnyű fényképek közül kiválasztottam egy elviselhetőt, de még ez is megdöbbenti a jóérzésű embereket. Akikkel eddig megosztottam a történetet, súlyos büntetést követeltek ennek az emberségéből kivetkőzött embernek, de felelősségre vonást sürgetnek felettesei körében is, mert ahogy hírlik szakadni készül a cérna ebben a fontos intézményben. Nem csak a kutya miatt. És még valami: ha ebben az ügyben elmarasztalás történik, az nem az újságíró bűne lesz, kár is erre hivatkozni. De azt az üzenetet, amit Titusz halála közvetített felénk, megértettük. Bizakodjunk, hogy az illetékesek is.

Csapai Lajos

www.kalocsaineplap.hu



nyitókép: archív

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
Bejelentkezés
 
 
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)